A lakossági energia árával szembeni csatát a kormány megnyerte, nem vitás. A devizahiteles büdös szószt is visszalapátoltatják a bankokkal a lóba. A kiváló modellt új területeken kellene alkalmazni, ha már ennyire sikeres.

Itt van rögtön a kontaktlencse lemosó és tároló folyadék. Akinek nyűg a szemüveg, vagy hiú azt hordani, az kontaktlencsét használ. A látásjavító szemműtétek ára még nem teszi mindenki számára elérhetővé a tökéletes látást, a pici ruganyos lencséket pedig speciális folyadékkal kell tisztítani, és azokat abban tárolni. Nos, ez a folyadék literre átszámolva olyan 5 és 15 ezer forint között mozog. Pedig 99 százalékban víz, a maradék 1 százalék pedig só, meg még pár molekula szembarát tisztítószer. Ne hogy már ennek ennyibe kelljen kerülnie! Nyilvánvaló pofátlanság, magyarok százezrei szenvednek ennek a kiadásnak a terhe alatt, vagy kényszerülnek spórolni, óvatoskodni, saját nyálukkal fertőtleníteni, vagy házilagos szerekkel próbálkozni, kockáztatva szemük világát. Tippünk szerint a problémával talán Rogán Antal találkozhatott leginkább, igazán kiállhatna sorstársai igazáért! A reális ár pár száz forintnál nem lehet több, minden további forint extraprofit az egészségügy globális gólemjeinek (a Tuggyukkiknek!) zsebében.

Ha már az áram ára ennyit csökkent, akkor igazán megmagyarázhatná valaki, hogy a nyuszikás ceruzaelemek miért kerülnek még mindig csillagászati összegekbe? Hát nem a rezsicsökkentett villany van bennük? A tévé távirányítója, a gyerek markolója, a kávéhabosító, a kapucsengő.. mind-mind zabálják az elemeket! A modern ember ugyanolyan rendszerességgel vesz ma már elemet a boltban, mint tejet, vagy kenyeret. És annak ellenére, hogy a reklámok folyamatosan egyre hosszabb élettartamot ígérnek, a gyakorlat nem igazolja ezt: egyre több elemet veszünk, egyre nagyobb kiszerelésben. Hol itt az igazság? Nem vitás: rezsicsökkentésre érett problémáról van szó.

Tintasugaras nyomtatót használ? Önnek is ökölbe szorul a talpa, mikor 11 790 forintot fizet négy aprócska tégelyért, amik aztán normális használat mellett két hónapot sem bírnak ki? Néhány szerződés, egy-két családi fotó, és már villog is a sárga felkiáltójel, hogy kifogyóban a tinta. Amiből persze csak gyárit szabad venni, különben ugrik a garancia. Az milyen dolog, hogy minden egyes tintapatronban mikrochip van, hogy felismerhesse a nyomtató, ha újrahasznált, vagy hamis a tégely? Mintha a tejesdoboz oldalán laposképernyő lenne, hogy tűélesen élvezhessük a legelésző bocik képét! Micsoda pazarlás, micsoda brutális béklyó a felhasználói jogokon és a szabad piaci versenyen! Ártatlan emberek millióit sodorjuk a szürke zónába, akik a plázák előterében vesznek újratöltött kapszulákat, és kényszerülnek vírusoktól hemzsegő weboldalakat böngészni a megfelelő billentyűkombinációkért, amivel áthidalható a gonosz nyomtató eredetiségellenőrzési algoritmusa! Ilyen gondok mérgezik az egyszerű irodisták és otthoni felhasználók életét. Talán nem véletlen, hogy az egyik leggyakrabban elfogyó patron éppen a „cián” nevet kapta!!!

Ki fogja megállítani ezeket a konglomerátumokat, amik visszaélnek piaci pozícióikkal? Mikor vágjuk le a rezsisárkány minden fejét és nyúlványát? Erős kéz kellene ide, és pengeéles logika.