Elképesztő szövegekkel nyúlnak le egyesek pénzeket, és sokszor a legjobban azokat bosszantják Magyarországon, akik amúgy fogékonyak lennének a modern készpénz-kímélésre. Külön-külön lényegtelen, filléres történetek, de az ilyen sztoriknak nagy felelőssége van abban, hogy legendásan alacsony a magyarok pénzügyi kultúrája.

Álljon itt egy friss példa, a Szigetről. Aki amúgy nem idegenkedne a modern, készpénzmentes fizetésektől, itt hamar megutálhatja azt. Elvileg a látogatóknak is jó, hogy az állandó készpénz-használat helyett modern feltöltős fesztivál-kártyával lehet fizetni, nem kell borravalót adni, kevesebb a lopás, de csak elvileg. Rögtön egy nagy pofon (vagyis nem annyira nagy, de egy százforintos pofon) a készpénz-kímélőknek, ha a fesztiválkártyát bankkártyáról szeretnék feltölteni, akkor „kényelmi díjat”, száz forintot kell fizetni. De a java csak hátravan, napijeggyel érkezve, a kártya kiváltásánál a látogató kap egy szemetes zacskót, majd az első fizetésnél kiderül, hogy 500 forintot is levontak érte. Aki gyűjti a szemetét, majd visszakapja. Pofátlan lenyúlás, mindenki tudja, természetesen senki nem váltja vissza a szemetes-zsákokat. Tájékoztatást a látogató szóban nem kap a feltételekről, aki agilis, elolvashatja azokat.

Így inkább csak merengeni lehet ezen a megoldáson, hogy vajon mire gondoltak a szervezők, vajon mit kéne tenni? Úgy kellene járni a koncerteket, hogy a már megivott sörök dobozait mindenki cipeli magával? Vagy elég, ha a végén felborít egy kukát és merít belőle egy kis hulladékot? Mi a dolga annak, aki nem termelt szemetet aznap? Milyen fajta és mennyi szemét elég az 500 forint visszaszerzéséhez? Azt elfogadják, ha valaki belerondít a zacskóba?

Mondják egyesek, hogy ez az egész biztosan a sátras, hetijegyesek miatt van, gyűjtsék a sátor mellett a szemetüket. Érthető, de nem lehetne akkor a karszalag alapján megkülönböztetni a hetijegyeseket a napi látogatóktól? Tényleg döbbenetes. Hiszen a végeredmény végül az, hogy a zacskók csak növelik a szeméttömeget. Bravó!

Ha már Sziget, maga a fesztiválkártya is évek óta egy nagy talány. Azt a dilemmát mindenki megugorhatja maga, hogy a jó előre kinézett késődélutáni koncertre igyekezve, mivel szív nagyobbat, ha kiállja a kígyózó sort a feltöltő pontoknál, és lekési a koncertet, vagy ha a dögmelegben az első koncertet még ital nélkül próbálja végignézni. Na, meg persze a visszaváltás örök szívása. Állítólag nem marad érdemi pénz a gondatlan, kártyáikat vissza nem váltó vendégek után. És valóban minden pofonegyszerű, még a fesztivál zárónapja után is készpénzre váltható a kártya, illetve visszakapható a kártyáért letétbe került ötszázas, de valamiért ez mégis sokaknak nem sikerül. Aki a sziget-rajongó barátai körében szóba hozza a témát, végtelen mennyiségű történetet fog hallani arról, hogy ki miért járt pórul. Egy szigeti éjszaka könnyen végződhet úgy, hogy vagy nincs már megfelelő kontroll a kártya kezelésére, mert a haverok voltak kénytelenek egy vállalkozó kedvű taxiba betuszkolni a kissé elálmosodó delikvenst. Az is előfordulhat, hogy valaki összejön álmai svéd csajával/görög pasijával, és ilyenkor nem biztos, hogy elhangzik a romantikus mondat: „menjünk hozzám, de még visszaváltanám egy kis sorban állás után a kártyámat”. Az is elgondolkodtató, hogy mi lesz a maradék pénzekkel? Miért nem hordozható az két sziget között? Nem tűnik egy megoldhatatlan informatikai talánynak. Egyáltalán minek számít az ilyen pénz, az is a sziget bevétele, azután is adózik valaki?

A kényelmi díj elnevezésű ostobaság egyébként a mobilparkolásnál is visszatérő őrület. Egy normális világban a parkoló-cégek mindenkit arra ösztönöznének, hogy készpénzkímélő, modern módszerekkel parkoljanak. Kevesebb többmilliós „vas”, vagyis parkoló-automata kellene, kevesebb pénzösszegyűjtés, kevesebb munkaerő. Magyarországon azonban azt jutalmazzuk, aki dobálja a százasokat, hiszen az csak a parkolás díját fizeti ki, aki mobillal fizet, az pedig kényelmi díjat is. A képleten csak az módosít, ha a bedobálós autós nem tudja megtippelni a parkolása hosszát, mert akkor esetleg több pénzt hagy a rendszerben.

Az államnak, a közületeknek mindennél jobban kellene támogatni a mobiltelefonos, különösen az applikációs megoldásokat. Sőt, az amúgy készpénzkímélő kártyás fizetések helyett is ezt kellene támogatni, hiszen mi a fenéért fizet ki a magyar gazdaság milliónyi szereplője súlyos százmilliárdokat évente az amerikai kártyatársaságoknak? Az a pénz itt is maradhatna.

Ám sajnos a magyar közület nagyon korlátolt, mintha nem is értené a pénz működését. Még egy vicces, de valójában borzalmas példa. Ki ne hallott volna már ilyen közleményeket: „A BKV (most már egyre inkább a BKK) értesíti kedves utasait, hogy az infláció miatt 320 forintról, 350 forintra emeli a menetjegyek árát, a régi jegyek december 31-ig használhatók.” Ismerős ugye? Talán fenn sem akad rajta senki, filléres sztori, majd leutazza a jegyét, aki akarja és kész. Pedig miről is van szó? Megemelik az árat az infláció miatt, és egy idő után nem használható a régi jegy? Pofátlanság. Hiszen amikor ezt a jegyet eladták, a vásárló egy szolgáltatást vett, egy darab utazást. A BKV használta a vevő pénzét, ami közben romlott az inflációval. Hogy képzeli bárki, hogy ez érvényét veszíti valamikor? Éppen az inflációra hivatkozva emeltek árat, akkor pedig az utas ugyanannyit fizetett a jegyért, mert régebben vette meg, amikor még többet ért a pénze.

Ezek nem fajsúlyos, de mégis rossz történetek, mert azoknak a nagy cégeknek, illetve különösen a közületeknek, ahol rengeteg fizetés zajlik, felelőssége van a fiatalok pénzügyi kultúrájáért.

Eddig az elmélet, aztán persze gyorsan hozzá lehet tenni, hogy lehet itt papolni a készpénz-kímélésről, de amíg a menő budapesti étteremben előfordulhat az a mondat, hogy „kártyát sajnos nem tudunk elfogadni” és kiküldik a vendéget az automatához, vagy amikor a balatonparti kistelepülésen három napig azt írja ki az egyetlen ATM, hogy out of service, addig mindez csak elmélet!

Címkék: bankkártya készpénz Sziget Fesztivál