A Magyar Állam valamely entitása meg fogja venni az MKB kereskedelmi bankot. Ki más venne persze magyar bankot, mint az állam, amikor úgy kábé hetente, jobb esetben havonta kell a kereskedelmi bankoknak 10-20 milliárd forintos tételeket „megoldania”.

Van feladat bőven. Most is éppen rendezni kell a Kúria ítélete után a korábbi egyoldalú kamatemelések, illetve az árfolyamrés visszafizetését, fél éven belül várható egy óriási banki bukás a devizahitelek forintosítása miatt, és még emellett olyan finomságokat is kezelnie kellene a bankoknak, mint az átháríthatatlan tranzakciós illeték, az ingyenes, de a banknak pénzbe kerülő lakossági készpénzfelvétel, vagy éppen az MNB legújabb ötlete, a rossz bank.

Ez utóbbi egyfelől segít a portfóliókból kivezettetni a beragadt rossz hiteleket, másfelől jó eséllyel újabb nagy veszteséget jelent a pénzintézeteknek. Ha ugyanis egy félkész balatoni szálloda a bank könyvében 1 milliárd forint értékben van nyilvántartva, és azt 500 millió forintért kell nyilvántartania, vagy éppen át kell adnia egy újfajta nemzeti eszközkezelőnek, akkor az leírás, veszteség.

Ebben a világban a bankokat vagy minden racionalitás ellenére feltőkésítik a tulajdonosaik (már amelyiknek van pénze), vagy vevőt keresnek a bankjukra. Ki lehet Magyarországon ma vevő egy bankra? Elsősorban a minél magyarabb bankrendszert zászlajára tűző állam, esetleg a „haverok”, vagy esetleg az OTP, amely az alaposan megpumpolt mezőnyben még a legerősebb. A bank méretgazdaságossági játék, vélhetően a magyar piacon is a legnagyobb szereplő marad utoljára talpon.

Aligha kérdéses, a jogtalanul elvett pénzek visszajárnak, ha a bankok indokolatlanul számoltak fel költségeket, akkor fizessenek. Ha a kapzsi főpincér azt gondolja, hogy aki öt sört megivott, az nem veszi majd észre, ha hatot számolnak fel neki, senki sem fogja sajnálni, amikor vissza kell adnia a vendégnek a túlszámlázott pénzt.

Fontosabb kérdés, hogy egészen véletlenül nem történnek-e közben etikátlan támadások a bankokkal szemben, illetve nem zajlik-e valamiféle olyan piaci újrafelosztás, amelynek az adófizetők nem lesznek a végén a nyertesei. Biztosan lehet jó és rossz példákat hozni arra, amikor az állam vásárol. Jé, a Rába azóta is milyen jól működik, vagy jé, az állam által megvásárolt Mol-paketten azóta elbuktak a magyar polgárok pár tucat jól felszerelt kórházat és egyetemet.

A bankvásárlásokkal egy kicsit azért neccesebb minden, mert legyen mégoly transzparens is egy ország pénzügyi szférája, itt nehezebben látható, hogy egy vétel jó, vagy rossz. Ha a Mol árfolyama x volt, amikor az állam megvette és y lett, amikor eladja, azt értjük, de vajon ki érti azt, amikor az állam egyik zsebéből a másikba pakol valamit, például feltőkésít egy bankot, céltartalékot képez, átalakítja az alárendelt kölcsönt tőkévé.

Vagyis ki veszi észre, ha egy állami bank szorul mérhetetlen nagy adófizetői segítségre? Van ami persze megüti az ingerküszöböt, ki ne emlékezne a Postabankra… Aztán ki veszi észre, ha az állam, vagyis az adófizetők összessége ott bukik sokat, hogy nem a legjobb, hanem a legállamibb bankot kell használnia? Egy közösségnek végtelen mennyiségű kapcsolata van a bankrendszerrel. Ki vezeti az állami vállalatok számláit, ki vezeti a közalkalmazottak számláit? Milyen bankon keresztül szervez az állam kötvény-kibocsátásokat, ki kezeli a különböző állami alapok vagyonát? Ki felel a jó vagy rossz tanácsokért az önkormányzatoknak?

Mérhetetlen sok feladat. Mi akkor járunk a legjobban, ha a legversenyképesebb áron a legjobb szolgáltatást nyújtó bank kapja a feladatokat. Ha azonban az állam úgy gondolja, hogy a feladatokat a „mi bankunk”, az állami bank végezze, akkor lehet, hogy az a bank nyereséges lesz, de az össztársadalmi haszon mégis apad. Régi tapasztalat, hogy egy nemzetgazdaságilag fontos bank nem mehet csődbe. Az ugyanis olyannyira megroppantaná a gazdaságot, annyira tovagyűrűzne a hatás, hogy ezt mindenképpen meg kell akadályozni.

Ha a Magyar Államnál van egy rosszul teljesítő bank, akkor adófizetői pénzből kell megakadályozni ezt, ha külföldi egy bank, akkor a legvégsőkig az anyabankja próbálja meggátolni a bedőlést, hiszen ha a legkisebb végeken is padlót fog egy leánybank, az akkora reputáció-vesztés, hogy onnan már nem akadályozható meg az anyabank bedőlése sem.

Napi 900 hír! Az összes online gazdasági és pénzügyi portál hírei egyetlen helyen.  

Az állam újabban sajátos szerepet tölt be a bankvilágban. Olyan, mint egy antikvárius, vagy egy ószeres. Megvesz mindenféle régi, állítólag feljavításra szoruló dolgot, aztán tervei szerint hamar el is adja. Így tett a Takarékbankkal és ezt ígéri az MKB-val is. A korábbi német tulajdonosokat, így a Takarékbankot birtokló DZ Bankot, vagy az MKB-főtulajdonos Bayerische Landesbankot felcserélhetik az új, magyar tulajdonosok. Emlékezhetünk, a kis, szintén államilag kistafírozott Széchenyi Kereskedelmi Bank is majdnem megvette az osztrák Raiffeisen helyi bankját.

Alighanem nem is kell ennyi bank a kis Magyarországon, indokolt lenne mindenféle piaci átalakulás a bankszektorban. Csak arra kell figyelni, hogy a magyar bankrendszer új tulajdonosainak ne csak annyi legyen az érdemük, hogy magyarok, hogy politikailag lojálisak, hanem az is jó lenne, ha eközben megbízhatóak, tőkeerősek, és bankszakmailag is kiválóak lennének. És persze az, hogy mindez végül ne a magyar állam, vagyis az adófizetők pénzéből történjen. 

Címkék: bank MKB Bank