A homokos tengerpart utáni vágyakozás két – nagyrészt – uniós illetve állami forrásból finanszírozott magyar beruházásnál is tetten érhető. Az eredmény azonban siralmas.

A Velencéhez közeli Lido di Jesolo 15 km-es homokos strandja sok magyar turista számára egyet jelent magával a Lidó-val. A homokos partszakaszon a víz sekély és lassan mélyül, a part pedig a homokvárépítők paradicsoma, ahogy erről a balatonlellei strand 2006-os átalakítása kapcsán is lelkendeztek .

Valami ilyesmire számíthatott az is, aki megismerte a magyar Velence egyik strandjának több mint két milliárd forintos beruházásként előirányzott lidósítási tervét. Már akkor is világos volt, hogy a beruházás elsősorban a szomszédos fürdő céljait szolgálja, és nagy zöldterület lenullázásával jár. De sokak számára vonzónak tűnt a projekt lelke, a homokos vízpart.

„Lídó sétánnyal, homokparttal… /ez az/ egész projekt egyik kulcseleme, amelynek keretében megújul a Velencei-tó projektterületre eső teljes partszakasza.” Többek között ilyen reklámszagú mondatok olvashatók a Velencei-tó kapuja című projekt 2008-as megvalósíthatósági tanulmányában.

Az első kánikulai hétvégén rengetegen mentek el a négy éves csúszással átadott, 1,5 milliárd EU-s támogatásból épült „Lídóra”. Ám szó sincs valódi homokos partról. (És akkor most ne beszéljünk a klímáról, hiszen annak klímáját nagyban javítja a ki-kicsapó víz párolgása, a szabadabb széláramlás.) Ehelyett a magyar Velencén nagyrészt megmaradtak a kőből épített parti védművek. Csak éppen átépítették azokat.

Pedig korábban is nagyon jó állapotúak voltak, amit mindenki láthat, aki a „lídósított” szakasztól északra lévő részt is megnézi. Az új partfal acélhálóba burkolt kövekből áll, amelyen – szemben a régi partvédművel – tilos sétálni. Nem csoda, hiszen balesetveszélyes és sérülhet maga a fémháló is.

A járhatatlanná tett kőfalat időnként megtörik néhány méter széles bejárókkal, ahol a vízhez lemenők és a homokozó gyerekek összezsúfolódnak. Dióhéjban a magyar velencei „lídósítás” lényege a következő volt: kivágták szinte az összes fát, kiirtották a füvet és helyette homokot terítettek le, ami kánikulában eszméletlenül melegít, a valódi „lido”enyhítő hatása nélkül. Természetesen lehet napernyőt, pihenőszékeket bérelni, nem kevés pénzért.

Elképesztő látványt nyújtanak kánikula idején a néhány meghagyott fa vagy a korzó még üresen álló üzlethelyiségei fölötti tető alá – a betonra – zsúfolódó fürdőzők. (Többek között ezeknek az üzleteknek a bérbeadásából szeretné az önkormányzat megoldani a strand üzemeltetését, így ha beindul a biznisz, aligha heverhetnek majd itt törülközőn a napernyőért fizetni nem tudó vagy nem hajlandó nyaralók. Döntse el persze mindenki maga egy napos strandolás után, hogy megérte-e az élmény az uniós és kormányzati forrásokból ide folyatott 1,5 milliárdot.

A homokos tengerpart iránti vágyakozás visszaköszön egy több évvel korábbi, elsősorban állami pénzek pazarlására utaló beruházásnál is, amikor Suchmann Tamás vezényletével megújították a balatoni mentőcsónak parkot. Hogy-hogy nem, tengeri, olasz evezős mentő-katamaránokkal. Akkori áron darabonként mintegy félmillió forintért. Ekkora összegért a 2008-as beruházás idején motoros mentőcsónakokat is kínáltak. A katamaránokat kifejezetten a homokos tengerpartokra fejlesztették ki! Arra, hogy az átvizesedett homokos parton álló mentőhajókat a kétfős személyzet pillanatok alatt a vízbe tolhassa, s így kapott lendülettel még gyorsabban érhessenek a bajba jutotthoz. Csakhogy a Balatonon nagyon kevés a balatonlelleihez hasonló homokos partszakasz. Kőből épült, járható partvédmű, s az azt megtámasztó, fölhalmozott kőréteg a jellemző. Vagyis a Balatonon ezen kellene átemelni az EU-s pénzből vásárolt katamaránoknak.

Kényszerű gyakorlat lett ezért, hogy a vízen tartják őket, de ezzel elvész a lendületes indulás lehetősége. A másik megoldás, hogy a kövek fölé fa rámpát építenek, s azon csúsztatják be a partról a mentőhajót. Azon kívül, hogy ez drága és túlságosan meredek, nem is csúszik tehát, ezért esély sincs a gyors indulásra.

Biztosan mindenki tud legalább pár hasonló pazarló, értelmetlen projektet, amelyeknél úgy tűnnek el a közpénzek, mint a víz egy strand homokjában. És ha a "fejlesztés" eredménye még ront is az életünkön, akkor az duplán rossz.