A magyar jótékonykodás adózási háttere úgy van elfuserálva, ahogy van. Most nem csupán a „látványsportok” támogatásával kapcsolatos adójogszabályokra gondolunk (tao), aminek nagyban köszönhető, hogy közpénzekből megépülhetett pl. a felcsúti aréna. A kormány (és a jogalkotó) részéről ez inkább tekinthető egy olyan visszautasíthatatlan adózási ajánlatnak, amit az arra érdemes vállalkozások jobb, ha nem utasítanak vissza.

Más meggondolásból, a civil társadalom erősítésére döntött – a rendszerváltás utáni második (balliberális) kormány a személyi jövedelemadók (szja) 1-1 százalékának fölajánlásának lehetőségéről, de segítség helyett valójában végletesen eltorzítja a civil szervezetek támogatását. A fő baj, hogy úgy adjuk oda az adónk 1 százalékát, hogy többnyire nem is tudjuk, valójában milyen tevékenységet végez egy-egy civil szervezet.

Az adományozás, a jótékonykodás értelme, hogy a zsebünkben lévő pénz egy részét, amit magunkra is költhetnénk, másnak adjuk. A mai 1%-os rendszerben olyan pénzt ajánlhatunk föl, ami már valójában nem a miénk, hiszen az az adónk része. Így nincs igazán tétje a döntésnek.

Ráadásul a támogatandó szervezeteket arra ösztönzi, hogy a valódi és folyamatos tevékenységük bemutatása helyett csupán reklámmal próbáljanak az egy százalékos tortából minél nagyobb szeletet kihasítani. A legismertebb negatív példa ma a Gyermekrák Alapítvány. Az annak idején a média támogatásával nagyra nőtt alapítványról – egyebek mellett - kiderült, hogy vezetője magáncélra is használta az alapítvány gépkocsiját.

Hogyan tájékozódjon az, aki úgy szeretné adója 1 százalékát fölajánlani egy alapítványnak, egyesületnek, hogy valamit tudjon is arról, hogy az mire is költi a támogatók pénzét? Gyakorlatilag alig tehet valamit.

Tucatnyi alapítvány és egyesület honlapját néztük meg, s annak alapján, amit találtunk egyik sem lenne támogatható.

Az utóbbi napokig egyetlen górcső alá vett szervezet sem tette fel honlapjára a 2013-as közhasznúsági jelentést, amelynek közzététele elvileg kötelező, mivel ez ad számot arról, hogy mire költik a pl. a támogatási pénzeket. Ha valamelyikük is komolyan gondolná, hogy az átláthatóság és az eredmények segíthetik a támogatók megnyerését,  lett volna ideje a jelentés elkészítésére és publikálására. Ez azonban láthatóan nem cél, az információk hiányában pedig az adományozónak annak alapján kell megítélnie a támogatandó szervezet tevékenységét, hogy mit tett két évvel ezelőtt, s nem lehet tudni, hogy mit csinált hat hónapja.

Ráadásul az olvasható közhasznúsági jelentések rossz szerkezetűek. A hozzájuk kapcsolt mérlegekkel együtt is csak hosszas, egyenként fél-egyórás bogarászás után derül ki valami az adott szervezet működéséről. Gyorsan megváltozna a helyzet, ha tudatosabban válogatnánk. Ha mindenki komolyan venné, hogy csak annak ad pénzt, aki legalább május elejére már bemutatja közhasznúsági jelentését, valószínűleg jóval nagyobb átláthatóságra lehetne kényszeríteni a támogatásra vadászó szervezeteket.

Elvárható lenne az is, hogy ezek a szerveztek, túl a könyvvizsgálói és közhasznúsági jelentéseken, a tevékenységükről könnyen átlátható, a könyvelési adatoknak is megfelelő információkat adjanak.

Néhány adat, ami fontos lenne:

A bevételek hány százalékát fordítják a működésükre, ezen belül

-          mennyit költenek a személyi, dologi kiadásokra;

-          milyen külső cégeket (és mennyiért) bíztak meg az egyesület/alapítvány feladatainak ellátására;

-          forintra lebontva milyen intézményeket, célokat támogattak;

-          a bevételek hány százaléka közpénz és magánpénz;

-          a bevételek hány százaléka származik az 1%-os pénzátcsatornázásból, és mennyi az egyéb magánadakozás?

Nem biztos, hogy egy forintot is érdemel tőlünk egy olyan alapítvány, amely a bevételeinek harmadánál többet költ a saját fenntartására,. Ha valaki a bevételek 90 százalékát az 1%-os fölajánlásokból szerzi, az azt jelenti, hogy nem tud a semmilyen más módon támogatókat szerezni, ami megkérdőjelezi a szervezet folyamatos támogatottságát, szakmai színvonalát. Az a szervezet viszont, amely minden korábban fölhasznált fillérről beszámol, valóban megérdemelné a támogatást. Az ilyen ma fehér holló.

Címkék: 1%