Van egy feltörekvő piaci (emerging market) netes cég, amely hamarosan, akár még az idén nyáron is, értékesebb lehet, mint az IBM, vagy a Facebook. Szinte biztos, hogy Ázsia ma még legértékesebb tech-cégét, a dél-koreai Samsungot is lekőrözheti. Alibabának hívják, hallottak már róla?

Ő maga a kínai internet, elképesztő adatokkal és még elképesztőbb növekedési lehetőségekkel. Nyáron a tőzsdére léphet, hol máshol, mint Amerikában, és ha az akció sikeres lesz, akkor magára találhat az egész globális netes szektor is. Nem mintha az igazán rossz passzban lenne, de az elmúlt pár hónapban kevesebb volt már a tőkepiacokon a szabad pénz, ezért a befektetők eladogattak, átcsoportosítgattak. Nincs igazán pánik, de akár lehetne is.

A százmilliárd dollár körüli Alibaba-akció közvetlenül hat majd a szektorra, például a társaságban tulajdonos Yahoo-ra, de szinte minden olyan cégre is, amely hasonló iparágakban tevékenykedik. Hiszen mindenkit érdekel, hogyan is mérik mostanában a szakemberek az ilyen cégek értékét.

Na de milyen cégről is van szó? Az Alibaba egy személyben egyesít mindent vegyesen azokból az ágazatokból, amelyekben a legsikeresebb amerikai e-kereskedő, kupon, vagy éppen fizetési megoldás-specialisták hasítanak. Egymagában ő az 1,35 milliárdos lakosságú hatalmas ország nagy internetes boltja, és ez egy olyan üzlet, amelybe egyre többen fáradnak majd be. Hiszen a ma még lefedetlen rétegekben is óriási a lehetőség. Ma talán a fizetőképes kínai lakosság fele vásárol interneten, és bár bizonyára maradnak olyan mélyszegénységben élő falusi rizstermesztők, akik már kibírják az életük végéig net nélkül, a potenciális kínai netes ügyfelek száma így is rettentően gyorsan nő.

Ami az Alibabának jó, vagyis az európai értelemben is fogyasztani kész kínai lakosság arányának gyors növekedése, az persze globális környezetvédelmi és nyersanyag-felhasználási katasztrófa is lehet. Senki nem tudja miképpen lehet majd a millió számra növekvő kínai autóparkba üzemanyagot tölteni, miként hat ezek kipufogtatása, hogyan fogja a Föld elbírni azt, hogy aki évtizedek alatt nem termelt szinte semmilyen műanyag-hulladékot, az most már kétnaponta maga is megtölt - egy a természet számára feldolgozhatatlan - zsákot hasonlóan kellemetlen tartalmú szemetekkel. De ez egy másik történet.

Van-e tanulság az Alibaba-sztoriból ránk nézve? Mikor lesz olyan, hogy végre Budapest cowboys menni Amerika? Mikor érhetünk el ilyen zajos sikert mi magyarok az IT világában? Természetesen 6-700 milliós, szinte homogén fogyasztói csapatot egy magyar webshop, vagy közösségi médiaportál sohasem fog felmutatni. Hazájában biztosan nem, ennek elég egyértelmű objektív akadályai vannak. Kár lenne azonban úgy csinálni, mintha ez lenne az egyetlen akadálya a nagy magyar sikereknek. A dicséretesen virulens hazai startup ökoszisztémában szinte naponta rendeznek konferenciákat, átbeszélik a viszonylagos sikertelenség okait. Amikor sikertelenségről beszélünk, akkor természetesen az ilyenkor mindig felsorolható 4-5 rocksztár remek példái nem elvitathatók, ahogyan az sem, hogy valóban rengeteg kiváló ötlet reménykedik jó finanszírozásban, és adja isten, hogy egyre több fusson be szép karriert.

Pár szempontot azonban mindenképpen figyelembe kellene vennie ebben a kis világban minden résztvevőnek. Az egyik, hogy a magyar aggyal, a magyar ötletekkel, a technológiai fejlettséggel és a kreativitással nincsen baj, ebben valóban versenyképesek vagyunk. Ne legyünk szerénytelenek, de ne legyünk szerények sem! A nemzeti önfényezésbe nem kell vakon belebolondulni, de tényleg jók vagyunk, és a tudás, a technológiai újdonságok ma már ott vannak a felhőben, el lehet őket kapni.

Budapesten ugyanolyan könnyen lehet jó dolgokat kitalálni, mint San Joséban. Azt azonban be kell látni, hogy a mégoly kiváló enterpreneur (ami sajnos mást jelent, mint a vállalkozó, csak nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mit) magyarok sem elég jók általában a magyarországin túlnyúló networkingben, a globális marketingben és a nemzetközi sales-ben.

Nem könnyű ezt belátni, de tényleg nem fog menni.

Magának a vállalkozásnak egyedül biztosan nem, de általában a magyar tőkebefektetőnek sem. Rögtön globálisan kell gondolkodni. Azt már megtanulták a tőkére, a befektetőre vadászók, hogy pusztán hazai sztorival mindenki lesöpri őket, globálisan kell gondolkodni, de nagyon úgy néz ki, hogy a legjobb, ha már az első lépésben külföldön keresi a nagy terveket szövögető cég a partnereit.

A másik, nem elhanyagolható kérdés, a motiváció. Ha az ötletgazda, az innovatív szuperagy már kezdet kezdetén úgy tud csak megélni, hogy a cége 51 százalékát átadja egy üzleti ördögnek (bocsánat, üzleti angyalnak), akkor mindketten rosszul járnak. Lehet, hogy 4-5 befektetési körre lesz majd még szükség, hogyan lehet a sokadik hígításnál is megtartani az „agy” elkötelezettségét, motiváltságát? Ha ez elveszik Lepsénynél, akkor persze az 51 százalékos tulajdonos is rosszul jár, mert többsége lesz a nagy büdös semmiben, ahelyett, hogy kisebbsége lenne egy mesés értékben.

Az Alibaba sztorija erről is szól, akit érdekel, járjon utána! Jack Ma, az Alibaba alapítója, az egykori kínai angoltanár a hosszú folyamat végén ma már nem rendelkezik 10 százalékos tulajdonnal sem a cégében. Így is ő az egyik leggazdagabb kínai, mintegy 10 milliárd dollárosra becsült vagyonával. Ezzel globálisan ma még nincsen benne a top 100-ban. Hangsúlyozzuk még egyszer, ma már nincsen tíz százaléka a cégében, de olyan profin menedzselte az egész folyamatot, hogy a nyár végén könnyen lehet, hogy már a világ 40 leggazdagabb embere között lesz.

Címkék: Alibaba