Még aki nem is dohányzik sem ért feltétlenül egyet a dohányzás már-már vallásos, olykor szinte embertelen üldözésével. Szigorúan embertelen, kapitalista okfejtés következik. A poszt szándékosan rideg, az emberélettel, az egészséggel, mint önálló értékkel nem kalkuláló megközelítést mutat be. Ezért itt a legelején szeretnénk mindenkitől elnézést kérni, innen pedig hadd szóljon!

Van ugyanis a dohányzási kérdésnek a társadalmin kívül egy pénzügyi aspektusa is. Szigorúan nézve a nemdohányosok alapvetően hálásak lehetnek a bagósoknak. Pedig azt gondolja a legtöbb ember, hogy a dohányzás káros. Nemcsak az egészségre, hiszen az a napnál is világosabb, hogy randa, kártékony dologról van szó. De azt is sokan elhiszik, hogy a társadalomnak is többe kerül a dohányos, mint amennyit hoz neki. Míg az egészségügyi vonatkozásban teljesen nyilvánvaló a károkozás, a gazdaságiban már egyáltalán nem lehetünk biztosak.

A dohányzás ugyanis elég sok bevételt jelent az országnak. A trafikvilág után ugyan a legális bevételek megcsappantak, de számoljunk az elmúlt éveket tekintve átlagosnak mondható, hosszabb távon is reális számokkal! A magyar állampolgárok számára, vagyis a közösség egészének, különösen a nemdohányzóknak a legfontosabb bevételi tétele a dohányipari termékek mintegy 300 milliárd forintos éves jövedéki adója, illetve a dohánytermékekben megfizetett általános forgalmi adó.

Azt sem kell vélhetően sokáig magyarázni, hogy a dohányiparral kapcsolatban ezeken kívül is sok állami, azaz közösségi bevétel keletkezik. Hiszen amit nem jövedéki adóban fizetnek be az érintettek, abban is sok közösségileg hasznos elem van. Mintegy 25-30 ezer család él Magyarországon a dohányipari vertikumból, dohánytermesztésből, fermentálásból, cigarettagyártásból, dohányipari termékek nagy- és kiskereskedelméből. Szép nagy szám, fizetések, adótartalmak, fogyasztás, helyi iparűzési adó, szállítás, üzemanyag, ezt a sok hatást már csak megbecsülni tudjuk: további 40 milliárd forint lehet a vertikum teljes nettó adóbefizetése. Az is egy pozitívum, hogy a dohánytermesztés például, a munkahelyekkel kifejezetten gyéren ellátott keleti végeken jelent sokaknak megélhetést. Mindenféle további beszállítói, kereskedelmi és egyéb adóbevételekkel kalkulálva nyugodt szívvel becsülhetjük a posztban eddig felsorolt tételeket 400 milliárd forintra, ez tehát az összesített közösségi bevétel évente.

És akkor jöjjön ezután egy rendkívül szívtelen elem, ami arról szól, hogy a dohányosok korábban halnak. Aminek persze nem örülünk, ahogyan annak sem, hogy az egészségügyi ellátásukra költeni kell, de azért azt senki ne gondolja, hogy egy átlagosan 5 évvel korábban elhalálozó dohányos egészségügyi kiadása magasabb költség, mint az a nyugdíj, amit a közösség megtakarít rajta. A legtöbb dohányos nem jelenik meg a dohányzással kapcsolatos ártalmak kezelése miatt az egészségügyben. A káros szenvedélyektől mentes és ezért egyre tovább élő polgártársaink nagyon rontanák a nyugdíjképletet, míg a káros szenvedélyükkel segítő állampolgáraink kicsit javítják az eltartott / eltartó arányt. Lehetne szebben fogalmazni, de ezek a rideg tények. Ráadásul senki nem kötelezte a dohányosokat erre az önként vállalt pénzügyi segítségre.

Magyarországon 2,5 millió ember dohányzik. A gyerekek, legalábbis a nagyon kicsi gyerekek talán még nem bagóznak. Minden harmadik-negyedik nyugdíjas dohányzik. Aki nem hiszi, járjon utána, ha egy dohányos nyugdíjas átlagosan csak 5 évvel kevesebb ideig él, akkor ez a nyugdíj-megtakarítás mintegy 60 milliárd forint plusz a rendszerben. Természetesen arról sincsen pontos adatunk, hogy a dohányosoknak átlagos, vagy az alatti nyugdíja van például.

Szép nagy bevételt, és tisztes megtakarítást jelentenek tehát a dohányosok a közösségnek. De el kell ismerni, sajnos kiadás is van velük. Például az egészségügyi kiadások, a légutak rosszindulatú daganatai és az idült légúti megbetegedések kezelési költségei, a munkát végezni már képtelen emberek rokkantnyugdíja, a táppénz a kezelések idején, a gyógyszerszükséglet tb-támogatása. A szakemberek becslése szerint mindez együttesen 130 milliárd forint körüli összeg évente. Ugyanakkor a mi közösségi matematikánk alapján ez egy kicsit eltúlzott számolás, a belső mozgásokat ki kell vonnunk belőle: ugyanis a részletezett kimutatások szerint ebben benne van például a betegek által fizetett hálapénz, az pedig valójában egy magyar állampolgár zsebéből, egy másik magyar állampolgár zsebébe landol, azaz közösségi szinten a hatása nulla. Amúgy a 130 milliárd forintos kiadás egy része is közösségi bevételt generál, például gyógyszerészek, vagy egészségügyi dolgozók élnek belőle, esetleg adóvonzata is van. A dohányosok bizony eltartanak sokunkat.

A cizelláltabb – és valljuk be, még ridegebb, még szociopatább – elemzések további rengeteg apró elemet behozhatnak a matekba. Például a tűzkárokat. Hiszen hetente hallhatjuk például a híradóban, hogy elaludt egy dohányos az égve hagyott cigarettával… Persze az évente leégő pár száz lakás értéke csak kerekítési hiba a dohányzási matekban, de azért érzékelhetjük, hogy micsoda tartalékok vannak még a kalkulációban.

Ha valaki nagyon be akarja bizonyítani, hogy a dohányzás rossz a társadalomnak, akkor természetesen elkezdheti számolni, hogy mennyi munkaidő esik ki a dohányszünetekkel, mennyi GDP-t nem termel meg a dohányosok miatt a magyar gazdaság. Ám ez valójában nem életszerű. Hallott már valaki olyan autógyártóról, amelynek lett volna még bőven megrendelése, de azt már nem tudta fogadni, mert a munkavállalói dohányoznak? A GDP-re nem lehet úgy tekinteni, mint ami csak úgy termelődik, ha éppen dolgoznak a szakik. Ugyanis a termelés mögött megrendelések állnak, és ha van megrendelés, lesz munkaerő és lesz, aki dolgozzon.

Sokan érvelnek azzal is, hogy a dohányzás felesleges kiadás. Ezt egyrészt fentebb már cáfoltuk (sokunkat tartja el), másfelől csak a nagyon optimista elemzők kalkulálhatnak azzal, hogy cigi helyett multiplikatív befektetéseket eszközölne a fogyasztó, vagy más módon áldozna a fenntarthatóságra, az egészségre. Ugyanígy túlzóak azok a feltételezések, amelyek a dohányzást szignifikáns okként kezelik a népességcsökkenésben: való igaz, hogy az ártalmak okozhatnak meddőséget, rontják a reprodukciós képességeinket, ugyanakkor azokban az országokban, amelyek nálunk egészségesebb életet élnek, ugyanúgy kirívóan rosszak a demográfiai mutatók: nincs bizonyíték tehát arra, hogy aki nem dohányzik, az inkább „szaporodik”.

Pontos egyenlegünk úgysem lesz soha, de összességében bármennyire is nem népszerű ezt hangoztatni, pénzügyileg a dohányosok vélhetően gazdagítják a környezetüket azzal, ahogy bebüdösítik azt.

Végezetül: fontos észrevennünk, hogy a morálisan, társadalmi konvenciók szintjén értelmezett hasznosság teljes ellentmondásban lehet a gazdasági hasznossággal. Ilyen és hasonló témák mindig erősen megosztják a közvéleményt. Fenti levezetésünkhöz hasonló dilemmával nem csak más szenvedélybetegségek kapcsán találkozhatunk. Hasonlóan lehet egymásnak homlokegyenest ellentmondó megközelítéssel kezelni például az atomenergiát („az emberiség legnagyobb tévedése”, versus „legolcsóbb energia”), vagy akár a migrációt („olcsó munkaerő” versus „nemzethalál”). A leghűvösebb számítást is felülírhatják az emberiességi megfontolások. Kérdés, hogy akarjuk-e? Aki egyik kérdésben teljesen racionálisan gondolkodik, az a másikban lehet, hogy karvalytőkét kiált, és a moralitást kezeli prioritásnak. Nem vagyunk egyformák. A párbeszéd és a megértés fontosabb lehet, mint hogy egy adott kérdésben az egyik vagy másik álláspont totális győzelmére törjünk.

Mindenesetre a számok szintjén bizony a dohányzás: nemzetgazdasági érdek! 

Disclaimer: Blogunk szerzői között többségben vannak a nemdohányzók. Cikkünk megírásáért nem kaptunk sem anyagi, sem más jellegű támogatást, sem egyik, sem másik oldal képviselőitől.

Címkék: adó dogányzás