Általában nem túl sok tranzakció történik a magyar cégvilágban, a magyar gazdaságban. Az állam vesz ugyan néha energiacégeket, de például hiába vár konszolidációra a hazai bankszektor, vagy a biztosítói piac, kevesen vesznek, kevesen adnak el vállalkozásokat. Van azonban egy kivételes ágazat, ahol mintha állandóan üzletek köttetnének: ez a médiapiac.

Most éppen a Central-Fund nevű kockázati tőke cég vásárolta meg az egyik legnagyobb magyar média-portfóliót, a finn Sanoma magyar érdekeltségeit. Van ebben tévé, online, sok női lap, értékes portálok, igazi vegyes felvágott. De nem is olyan régen gazdát cserélt a TV2 és társcsatornái, illetve egy összetett tranzakció keretében kicserélődtek, összeálltak, szétmentek a korábbi Ringier és Axel Springer kiadóvállalatok portfólió-elemei, többek között a Népszabadság, a Nemzeti Sport, megyei és női lapok, gazdasági és bulvár-érdekeltségek.

Nem is kérdés, a média még minden nehézsége ellenére is lehet hatalmas üzlet, vagy legalábbis hatalmas érték. Ha meghallgatjuk a választásokat elveszítő baloldali politikusok értékelését, a választási szabályok mellett visszatérő panaszuk, hogy a jobboldali médiatúlsúllyal nem tudtak megbirkózni, a köztévé és a jobboldalhoz húzó újságok, televíziós csatornák sikerrel tematizálták a közbeszédet. Ha innen nézzük a média értékét, és ha elfogadjuk ezt a látleletet, akkor rögtön megértjük, hogy miért is olyan nagy érték a média. Az elsődleges üzleti számok ugyan ma már nem feltétlenül olyan vonzóak – sőt, sok felület küzd a puszta fennmaradásáért – de ha az értékelésbe azt is belevesszük, hogy médiafelületek birtoklásával négy évre az ország feletti hatalmat is meg lehet szerezni, akkor semmi sem drága ezekért a megjelenési lehetőségekért.

Különös világ a média. Valójában kevés igazán sikeres üzleti vállalkozás van ma Magyarországon, azok pedig azért veszélyesek, mert túlságosan is előtérben vannak. Ha túl jól mennek, megkívánja őket valaki, ha nem mennek jól, akkor lépni kell, különben eljő a keserű vég. Ez ugyanis egy méretgazdaságossági üzlet is, konszolidálódni kell. Akinek van egy szaklapja, van egyetlen televíziós csatornája, az vagy vásárol még hozzá elemeket, vagy piacra dobja a saját portékáját. Így lehet fennmaradni, és közben senki nem tudja kezelni a globális médiapiac modellszintű válságát.

Hiszen van ilyen is bőven! Kereskedelmi rádiót, egyáltalán rádiót csak az ingázók hallgatnak az autóban és persze a nyugdíjasok. A nagy televíziós csatornák reklámbevételei is estek és egyre szegmentáltabb a piac, a nagyok mellé portfóliót kell építeni, sok a szatellit-csatorna. Ráadásul a streaming platformokat is kezelni kell, vagyis azt, hogy vannak olyan késleltetett tévénézési megoldások, amelyekkel kiküszöbölhetők a reklámok, akkor pedig ki fog fizetni a reklámidőért? Az internet nagyon hasít, de minden érdemi tartalom ingyen van, miből éljenek meg a nagy portálok? Természetesen vannak reklámok, csak nagyon idegesítőek, a kedves olvasó alig várja, hogy becsukhassa a felnyíló ablakokat, a hirdetés olykor nagyon zavaró, így egyre több a morálisan megkérdőjelezhető „nyomulós” megoldás. Az offline médiában nem olyan zavaró a hirdetés, sőt egy-egy esztétikus kép még segíti is a termék fogyaszthatóságát, csak éppen kezdenek felnőni azok a generációk, amelyek még életükben nem jártak újságosnál, azt sem értik, hogy mi az az újság, amikor ott van a kezükben a mobiltelefon. Nem beszélve a szakmáról: egyre több a tartalomipari szakember, és egyre kevesebb az igazi újságíró.

Amíg vannak méretes állami kampányok, addig lehet nagyon nyereségesen működtetni médiákat, de sajnos az senkinek nem jó, se tartalom-fogyasztónak, se hirdetőnek, ha a kiválasztás kontraszelektált, és nem a minőségi termékeknél, hanem a haveroknál landolnak a hirdetések. Magyarországon mégis még mindig rettentő sok érték van a médiában. Az egyik cég nagyon modern megközelítéssel jelentkezik. A másiknál ott van a háttérben egy nagyon komoly telekommunikációs háttér, amit annyi mindenre ki lehetne használni. Vannak remek portfóliók, és vannak persze jelenlegi formájukban kihalásra ítélt, döglődő dinoszauruszok.

A világ fejlődik, gazdagodik, egyre több országban, egyre nagyobb a fizetőképes középosztály. Márpedig a fejlettebb, a gazdagabb, a szolgáltatóbb világban egyre több embernek lesz egyre nagyobb szüksége információra és tartalomra. Talán a tévé, talán az újság, talán a rádió, vagy éppen a klasszikus hírportál is kell a fogyasztóknak, de azért várhatóan eltolódik a tartalom-fogyasztás a youtube, a közösségi média, a smart phone, vagy a tablet irányába.  A reklámpiac összességében sajnos hanyatlik, és még azok a platformok sem örülhetnek, amelyek nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából, mint például az online, mert lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy néhány nagy-nagy globális játékos, a Google és a Facebook központi nyeresége nagyobb lesz.

Ugyanakkor médiát birtokolni szexi, még politikai háttérszándékok nélkül is jó mulatság. Ha másban nem, abban még sokáig bízhatnak a hagyományosabb tartalmak kedvelői, hogy még elég sokáig akadnak olyan vállalkozók, akik szerencsét próbálnak ebben a világban. Mozgás, vállalkozás, tartalom mindenesetre van, a kedves fogyasztók legnagyobb örömére.