Partnerünk

Facebook

Utolsó kommentek

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:
  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Címkék

1% (1) 3D nyomtatás (1) ÁAK (1) adásvétel (1) adatlopás (1) adó (25) adóbevallás (1) adócsalás (2) adócsökkentés (1) adóemelés (1) adóhátralék (1) adójóváírás (1) adókedvezmény (2) adóoptimalizálás (2) adórendszer (1) adós (6) adósok (1) adosság (1) adósság (8) adósságspirál (1) adósságválság (3) adótörvény 2015 (1) adóváltozások 2015 (1) adózás (1) áfa (1) Afrika (1) agrárfinanszírozás (1) ajándék (4) ajándékozás (1) ÁKK (1) alap (2) alapítványok (1) alapkamat (3) alapkezelő (1) alaptőke (1) Albánia (1) Alibaba (1) alkusz (1) állam (5) államadósság (6) államadósság kezelő központ (1) Államadósság Kezelő Központ (2) államcsőd (2) államháztartás (1) államilag finanszírozott (1) államilag támogatott (1) állami cégek a tőzsdén (1) állami támogatás (1) államkincstár (1) államkötvény (2) állampapír (10) Amazon (1) amerikai részvények (1) Andre Agassi (1) Andy Vajna (1) Anthony Levandowski (1) Apple (1) ár (5) áramszolgáltatók (1) arany (5) aranyláz (1) aranyrúd (1) áremelkedés (1) árfolyam (25) árfolyam-növekedés (1) árfolyamgát (14) árfolyamgyengülés (1) árfolyamrés (1) árfolyamrögzítés (3) árkorlát (1) áruhitel (2) aszú (1) átlaghozam (1) átlagkereset (1) ATM (2) atom (1) attitűd (1) átutalás (1) Ausztria (1) autólízing (1) autópálya (1) A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (1) babakötvény (1) Balaton (2) balesetbiztosítás (1) baleseti adó (1) Bank (1) bank (48) bankadó (1) bankár (1) bankbetét (7) bankcsőd (3) banki fizetések (1) banki marketing (1) banki tájékoztatás (1) bankkártya (6) bánkkartyadíjak (1) bankok (1) bankrendszer (1) bankszámla (3) bankszámla nyitás (1) bankszövetség (5) banktitok (2) bankváltás (2) Baumag károsultak (1) bázispont (1) Bécs (1) befektetés (28) befektetési alap (2) befektetési jegy (1) befektetők (1) békekölcsön (1) benzin (1) benzinár (1) bér (1) béremelés (1) bérezés (1) bérkompenzáció (1) berlusconi (1) bérnövekedés (1) beruházás (3) BÉT (2) betegség (1) betét (5) betétbiztosítás (1) betétesek (1) BEVA (2) bíróság (2) bitcoin (1) Bitcoin (4) bizalmatlanság (1) bizalom (1) bizottság (1) biztosítás (9) biztositó (1) biztosító (3) biztosító.ingatlan (1) BKV (3) blockbuster (1) bloomberg (1) Bloomberg (1) Bojár Gábor (1) bonus (1) bónusz (2) bor (3) botrány (2) brand (1) bróker (2) brókerbotrány (2) brokernet (1) brüsszel (1) Brüsszel (2) BTel (2) buda-cash (2) Buda-Cash (6) Budapest (1) budapesti értéktőzsde (2) bűncselekmény (1) BUX (1) cafeteria (2) casco (1) cds (1) cég (1) céges átverések (1) céges hitel (1) céglapítás (1) cégvezetés (1) Charity March (1) CHF (1) chipkártya (1) Ciprasz (1) Ciprus (2) civil szervezetek (1) Consequit (1) családi (1) családi csődvédelem (1) csalás (1) Csehország (1) csekk (1) csekkes fizetés (1) csőd (3) csődkockázat (1) DBR (1) decemberi effektus (1) defláció (1) Déli Áramlat (2) deviahitel (3) deviza (28) devizaadós (1) devizaadós-mentés (4) devizaárfolyam (3) devizahitel (38) devizahitelek forintosítása (4) devizahitelesek (5) devizahitelesek mentése (2) devizahitel a pártprogramokban (1) devizakereskedelem (1) devizatartalék (1) diákhitel (2) digitalizáció (1) Disney (1) diszkontkincstárjegy (1) dogányzás (1) dohány (1) dohányzás (1) dollár (3) Donald Trump (2) Donal Trump (1) döntés (1) drága (1) dugódíj (1) dzsentri (2) e-cigi (1) E-Star (1) easyjet (1) EBA (1) eBay (1) ebola (1) egészségbiztosítás (3) egészségpénztár (1) egészségügy (5) egészségügyi hozzájárulás (1) egyéni vállalkozó (1) Egyesült államok (1) egykulcsos (1) egykulcsos adó (1) egyszázalék (1) eladás (2) elekronikus (1) életbiztosítás (3) életmód (1) életszínvonal (1) eljárás (2) előtörlesztés (3) energia (1) ENSZ (1) Erkel Színház (1) Erste (2) értékcsökkenés (1) értékesítés (2) Észtország (2) eu (1) EU (12) eur (1) euró (16) Európa (2) Európai Bíróság devizahiteles válaszai (1) európai bizottság (1) európai központi bank (1) európai unió (2) eurostat (1) euróutalás (1) eurózóna (1) eurozóna (1) EVA (1) eva (3) externália (1) externáliák (1) Facebook (2) fapados (1) Fed (2) fed (2) fekete gazdaság (1) felhőalapú szolgáltatások (1) felmérés (2) fiatal vállalkozók (1) fidesz (2) Fidesz (1) Fidesz választási program (1) Fifa botrány (1) film (1) fizetés (1) fizetési határidő (1) fizetőképes (1) foci (1) foglalkoztatás (1) fogyasztás (4) fogyasztói társadalom (1) fogyasztóvédelem (2) földgáz (2) földtörvény (2) főnök (1) forbes (1) forex (1) forint (32) forintárfolyam (3) forinthitel (6) Fortress (1) franciaország (1) frank (8) frankhitel (2) frekvencia-árverés (1) frekvenciatender (1) függetlenség (1) futball vb (1) FX (1) gazdaság (10) gazdasági (2) gazdasági növekedés (4) gazdasági társaság (1) gazdaságpolitika (5) gázolaj (6) GDP (9) gdp (4) gépjárműhitel (1) gépkocsi (1) Google (2) google glass (1) Görögország (3) görögország (2) görög államcsőd (1) görög csőd (1) görög válság (1) Gothár (1) GPD (1) grafikon (1) GVH (1) gyereknevelés (1) Gyermekrák Alapítvány (1) gyorséttermek bezárása (1) gyorséttermek vasárnapi zárva tartása (1) gyorskölcsön (2) gyűjtőszámla (1) hajléktalanok (1) Hanza-szövetség (1) harmadik világ (1) hatalom (2) hedge fund (1) Hernádi Zsolt (3) Hillary Clinton (1) hírek (1) hitel (57) hiteldíj plafon (1) hitelezés (2) hitelfeltételek (1) hitelfelvétel (1) hiteligény (1) hitelintézet (1) hitelkártya (5) hitelképesség (1) hitelminősítés (2) Hiteltársulás (1) hiteltársulás (1) hitelválság (1) hitel átütemezés (2) HNN-index (1) honlap (1) horvátország (1) Horvátország (1) hozam (11) hozamemelkedés (1) huf (1) Hungária Értékpapír csőd (3) hungarikum (1) IFM (1) imf (10) IMF (5) IMF hitel (1) IMMOFINANZ (1) INA (3) ina (1) index (1) indiai gazdaság (1) infláció (5) ingatlan (9) ingatlaniroda (1) ingatlanpiac (3) ingyenes készpénzfelvétel (1) ing biztosító (1) innováció (5) internet (1) internetadó (1) internetes vásárlás (1) ipar (1) IPO (1) iroda (1) Írország (1) Iszlám Állam (1) IT (4) Jack Welch (1) japán (1) jármű (1) jegybank (12) jegybanki alapkamat (1) jelszó (1) jelzálog (4) jelzáloghitel (2) jen (1) Jeremie program (1) jog (1) journal (1) jövedelem (6) jövő (1) jutalék (1) K&H Bank (1) K&H MIX (1) K+F (1) kalkuláció (1) kalkulátor (2) kamat (20) kamatemelés (3) kamatos kamat (2) kamatpolitika (1) kamatszámítás (1) kamattámogatás (2) kamatvágás (1) kampány (1) káosz (1) kapitalizmus (1) karácsony (4) karácsonyi (1) kártalanítás (1) kartell (2) Kásler (1) KATA (3) kata (1) KBC (1) keleti nyitás (2) kereset (1) kereskedelem (1) kereskedő (1) késedelem (1) készpénz (5) készpénzfelvétel (1) kezelési költség (1) kgfb (3) KHR (1) kilátó (1) kína (1) Kína (5) kisebbségek (1) kisvállalkozás (1) kiszervezés (1) KIVA (1) kiváltás (1) kkv (10) kkv a tőzsdén (1) klímaváltozás (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) költekezés (2) költség (4) költségek (1) költségvetés (13) kórházak (1) kormány (13) környezetgazdaság (1) korrupció (4) kötelezettszegési (1) kötelező biztosítás (3) kötelező biztositás (1) kötvény (1) közalkalmazott (1) közgazdaságtan (3) Közgép (2) kozmetikumok (1) közszolga (1) közszolgáltatás (2) közvetítő (1) ksh (1) kulcs (1) külföldi számlavezetés (1) kupon (1) Kúria (5) kutatás (1) lakás (6) lakáshitel (12) lakáslízing (1) lakáspiac (3) lakáspolitika (1) lakástakarék (3) lakástámogatás (2) lakossági hitel (1) Lámfalussy Sándor (1) leárazás (1) leépítés (1) légiközlekedési (1) légitársaság (2) lehman brothers (1) lekötött betét (1) leminősítés (2) létminimum (1) loot crate (1) lopás (2) lopáskár (1) luxuscikk (1) magáncsőd (3) magánnyugdíjpénzárak (1) magánnyugdíjpénztár (3) magánvagyon (1) Magyarország (2) Magyar Államkincstár (1) magyar államkötvény (1) Magyar Biztosítók Szövetsége (1) Magyar ENSZ Társaság (1) magyar gazdaság (2) magyar nemzeti bank (2) magyar posta (1) Magyar Posta (1) malév (5) málna (1) malus (1) Matolcsy (4) matolcsy györgy (1) Matolcsy György (6) MÁV (2) média (1) megbüntetett bankok (1) megélhetés (1) megjatakrítás (1) megszorítások (1) megtakarítás (24) megújuló energia (1) MEH (1) melyik párt menti meg a devizahiteleseket (1) menedzser (1) mentőcsomag (1) mentor (1) merkel (1) mesterséges intelligencia (1) Metlife (1) metró (1) Michael O’Leary (1) Microsoft (1) mikulás rali (2) milliárdos (2) MKB Bank (1) mlm (1) mnb (8) MNB (5) MNB bírság (1) mobildíj (1) mobilszolgáltató (1) MOL (4) mol (1) Mol (2) monitoring (1) MTV (1) Muhámmád Junusz (1) munkabér (3) munkaerőpiac (2) munkahely (1) munkanélküliség (3) munkaügy (1) mutató (1) myhive (1) Nagy-Britannia (1) napilap (1) NAV (6) NAV-botrány (1) nemesfém (1) németország (3) nemzetbiztonság (1) nemzeti (2) Nemzeti Eszközkezelő (2) nemzetközi valutaalap (1) nettó bér (1) NHP (2) nhp (1) NMHH (1) nonprofit (1) Norbi Update (1) Norbi Update Lowcarb (1) Nouriel Roubini (1) növekedés (3) növekedési hitelprogram (1) Növekedési Hitelprogram (2) nyereség (1) nyereségadó (1) Nyerges (1) nyersanyag (1) nyersanyag járműipar (1) nyugdíj (18) nyugdíjas (2) nyugdíjas kedvezmény (1) nyugdíjpénztár (3) nyugdíjrendszer (3) nyugdíjvagyon (1) OBA (2) Obama (1) ócsa (1) OECD (3) okostelefon (1) oktatás (1) olajár (2) olaszország (2) olcsó (1) olcsó hitel (1) oligarchák (1) olimpia (1) öngondoskodás (6) önkormányzat (4) online csalás (1) online vásárlás (1) Orbán (1) orbán (1) Orbán 10 pontja (1) orbán viktor (1) Orbán Viktor (2) Oroszország (2) OTIVA (1) ötletlopás (1) otp (2) OTP (1) OTP Supra (1) OTSZ (1) otthonvédelmi (1) pályázat (1) PayPal (1) pénz (9) pénzfelvétel (1) pénzforgalom (1) pénzkérdés (1) pénztárgép (2) pénzügy (1) pénzügyek (1) pénzügyi tippek (1) pénzügyi tudatosság (2) per (7) Peter Thiel (1) piac (1) PIMCO (1) PIN (1) plasztik (1) pláza (1) politika (3) porfolioblogger (3) portfolió (1) portfolioblogger (73) posta (1) pozitív adósnyilvántartás (1) Prémium Magyar Államkötvény (1) presztízs (1) privátbanki (1) profit (1) pszáf (3) PSZÁF (7) pszichológia (1) Putyin (2) Quaestor (1) quaestor (3) Raiffeisen (3) rangsor (2) reálkamat (1) reálkereset (1) recesszió (3) referenciahozam (1) referenciakamat (1) referencia kamat (1) reklám (1) reklámadó (1) rendőrség (1) részlet (1) részvény (6) rezsi (9) rezsicsökkentés (2) robbantás (1) robotika (1) RTL (1) ryanair (2) Samuel P. Huntington (1) sárga csekk (3) sarkozy (1) Schobert (1) Schóbert Norbert (1) SEPA (1) sharing economy (1) shortolás (1) síbérlet (1) síelés (1) siker (1) Simicska (1) sittlerakás (1) sjávci frank (1) Skócia (1) skót népszavazás (1) Snapchat (1) soros (1) Spanyolország (1) spanyolország (2) spórolás (3) stabilitás (1) stabilitási törvény (1) stadion (1) startup (1) statisztika (1) streaming (1) street (1) Svájc (1) svájci (5) svájci frank (15) svájci jegybank (1) Synergon (1) szabályozás (1) szabálysértés (1) szakértői vezetés (1) számla (7) számlavezetés (1) számlavezetési díj (1) származtatott alapok (1) Szebeni Dávid (1) szegénység (2) személyi jövedelemadó (1) személyi kölcsön (1) Szentendre (1) szépségipar (1) szerencsejáték (1) Szerencsejáték Zrt. (1) Sziget Fesztivál (1) Szijjártó Péter (1) szilikon-mentes (1) Sziriza (1) SZJA (1) szja (1) SZJA bevallás (1) Szlovákia (1) Szlovénia (1) szocpol (1) szolgáltatás (1) szórakoztató elektronika (1) takarék (1) Takarék (1) takarékoskodás (1) takarékpont (1) takarékszövetkezet (3) takarékszövetkezetek (1) takarék csőd (1) támogatás (4) támogatott lakáshitel (1) tanács (6) tanácsadó (2) tandíj (2) tandíjmentes (1) táppénz (1) társadalmi egyenlőtlenségek (1) társadalom (2) társadalombiztosítás (3) Tarsoly Csaba (1) tartalék (1) tartós befektetési számla (1) távközlési szolgáltatók áfafizetése (1) taxi (1) Taylor Swift (1) tech (1) telefonadó (1) telefonos ügyfélszolgálat (1) telek (1) telekommunikáció (1) The Global Goals (1) thm (2) THM (2) tippek (4) Tokaji (1) tőke (1) tőkemegtérülés (1) tőkeszámla (1) tőketartozás (1) tőkevédett (1) tömegközlekedés (2) törlesztés (8) törlesztő (1) tőzsde (9) trafik (4) trafiktörvény (1) tranzakciós adó (6) tranzakciós illeték (4) Travis Kalanick (1) tulajdon (1) tusványosi beszéd (1) Twitter (1) Uber (3) üdülő (1) ügyfelek (1) ügyfélszolgálat (1) ügynök (5) ügyvezető igazgató (1) Ukrajna (3) ukrán válság (5) Unió (1) uniós támogatás (1) unortodox gazdaságpolitika (1) USA (5) USA 2016 (1) USA elnökválasztás (1) USA kitiltási botrány (1) üzemanyagár (1) üzlet (2) üzleti negyedév (1) uzsorás (1) vagyomtárgy (1) vagyon (2) vagyonosodási vizsgálat (1) választás (1) vállalat (1) vállalatfelvásárlás (1) vállalati kultúra (1) vállalkozás (9) vállalkozói zóna (1) válság (17) válságkezelés (1) váltás (1) valuta (1) valutaalap (2) vám (1) vámmentes (1) varga (1) vásárlás (2) vasárnapi nyitva tartás (1) vasárnapi zárva tartás (1) vasember (1) végtölesztés (1) végtörlesztés (24) versenyképesség (1) vésztartalék (1) veszteség (4) vezetési stílus (1) vezető (1) Vida Ildikó (1) viktor (1) világbank (1) Világbank (1) visszaesés (1) vizitdíj (1) wall (1) wash trade (1) webbank (2) wizzair (2) Wonder Woman (1) Yellen (1) Ynon Kreiz (1) zeneipar (1) zöldbank (1) zöld bank (1) zöld számla (1) Címkefelhő

A történelem során megszokott volt, hogy a gazdagok kevesebbet, míg a szegények többet dolgoznak. Érthető, mi másért is lenne értelme gazdagnak lenni, ha nem azért hogy ne kelljen güriznie az ember. Az Economist gazdasági lap nemrégiben megjelent cikke szerint azonban az elmúlt évtizedekben változott a helyzet, és ma már a tehetősebben dolgoznak többet, és nekik pihenésre is kevesebb idejük marad.

Az 1800-as években egy átlagos angol munkás még heti 64 órát, vagyis napi 9 órát dolgozott. Persze az átlagos munkaidő az elmúlt két évszázadban mind Európában, mind az Egyesült Államokban jelentősen csökkent, de a gazdagok és a szegények esetében nem ugyanolyan mértékben. Egy 1965-ös felmérés szerint az Egyesült Államokban dolgozó felsőfokú végzettségűeknek még valamivel több szabadidejük volt, mint az érettségizetteknek, ám 2005-re ez megváltozott, ekkor már a diplomások átlagosan heti 9 órával többet dolgoztak. Ugyanezt erősíti meg az a tavalyi felmérés eredménye is, ami szerint a diplomások napi két órával többet dolgoznak az érettségivel nem rendelkezőknél. Mindez persze csak akkor értelmezhető, ha azt feltételezzük, hogy a magasabb iskolai végzettség egyben nagyobb fizetést, magasabb életszínvonalat is jelent, de az USA-ban és Nyugat-Európában ez nagyjából evidens. Nem úgy nálunk, ahol számos diplomás dolgozik középfokú végzettséget igénylő munkakörben, persze ilyen fizetésért is. Ennek ellenére általában Magyarországon is igaz, hogy a jó állásban, jó fizetésért dolgozók egyre többet dolgoznak, a napi 8, 9 és 10 órás munkaidő sem ritka, ráadásul az internetnek és mobil megoldásoknak köszönhetően a munkahelyi póráz egészen hazáig elér.

A Kaliforniai Egyetem egy 2006-is felmérése is alátámasztja az előbbieket. Eszerint azok az amerikaiak, akik 100 ezer dollárnál több éves jövedelemmel rendelkeznek, 40 százalékkal kevesebb időt töltenek úgynevezett passzív pihenéssel, mint amilyen például a tévézés.   

De miért alakult úgy, hogy a jobban keresők dolgoznak többet, és a szegényebbek kevesebbet? Több magyarázat is van erre. Az egyik leginkább szimpatikus, hogy a nagyobb szaktudást és kreativitást igénylő munkakörökben az emberek elégedettebbek, és mivel sokan azt csinálják, amit szeretnek, gyorsabban telik az idő. Egy divattervező, egy fotós, vagy akár egy mérnök is beleszerethet a munkájába, személyes kihívásként megélve a munkáját. Kicsit olyan ez, mintha egy dohányost fizetnének a cigarettázásért. 

Kevésbé idealisztikus a multinacionális cégkultúra azon velejárója, hogy a túlóra szinte elvárás, és kinézik - rossz esetben leépítik azt -, aki rendszeresen feláll a hivatalos munkaidő lejártakor. Manapság a sikeres cégek dinamizmust, innovativitást és lelkesedést sugallnak magukról, és ezt várják el dolgozóiktól is. Persze ez nem feltétlenül kényszer, vannak olyan cégek, amelyek szinte magukba szippantják a kollégákat, akik élnek-halnak a vállalatért, így a munka és a személyes idő számukra összemosódik. Az ilyen vállalatoknál ráadásul már kezdőként megszokja az ember a hajtást, ami ellen nem is ódzkodik, hiszen igyekszik minél több tudást magába szívni, ami kellő kitartással rendszerint meg is hozza a gyümölcsét: több pénzt és még több munkát. Igazi mókuskerék ez, ami észrevétlenül beszippantja az embert. 

A jó fizetés ráadásul nagyobb költésre, fogyasztásra is ösztönöz, az ember ilyenkor nyugodtabban bevállalja a lakás- és autóhitelt, de nagy a társadalmi nyomás is nagy, hogy az ember a státuszának megfelelően lakjon, egyen, éljen. A normál kereten kívüli szabadság ebben az esetben óriási luxus, hiszen ilyenkor az ember nem csak költ, de jelentős bevételtől el is esik, a szabadúszóknál pedig még rosszabb a helyzet, hiszen nekik nem fizet a munkaadójuk a járó szabad napok után.     

Ha már a jól keresőknél tartunk, akkor nem feledkezhetünk meg a vállalkozókról, akiknek saját és embereik fizetését egyaránt ki kell termelniük. A saját vállalkozásnál ráadásul nincs éles határvonal a munka és a magánélet között, így a munkaidőt valójában már meghatározni is nehéz, de az biztos, hogy ez több fix napi 8 óránál.

A nem jó passzban lévő gazdaságokban - és Európa nagy része mostanság ilyen - mindehhez jön még az is, hogy a bajban lévő cégek folyamatosan leépítenek, vagy ha épp nem azt teszik, akkor átalakítanak, átszerveznek, hatékonyságot növelnek, vagyis bizonytalanságban tartják a dolgozóikat. Ilyen közegben nagy kincs a jól fizető pozíció, ezért az emberek mindent megtesznek, hogy meg is tartsák azt. Ez pedig gyakran túlórákat, pluszmunkát jelent, valamint azt, hogy a főnök legpofátlanabb kéréseire sem mernek mondani.

Van azonban még egy nagyon prózai oka annak, hogy a jól keresők húzzák az igát. Mégpedig azt, hogy az elmúlt évtizedekben szélesedett a különbség a jól és a rosszul keresők között, vagyis előbbiek egyre többet visznek haza, az utóbbiak fizetése pedig jó ha követi az inflációt. Így persze érthető, hogy a jól keresők motiváltak, a rosszul keresők zöme pedig - akik egy friss magyar felmérés szerint egyébként is utálják a munkájukat -, egy perccel sem dolgoznak tovább a kelleténél. 

Végére hagytam a legérdekesebbet, amiről ráadásul sem a főnök, sem a munkahely nem tehet, és ami már inkább társadalmi probléma, kortünet. Egyre több ugyanis az olyan 30-as éveiben járó szingli, akinek nem kell időben hazaérnie a családjához, a gyerekekhez, akik számára legfontosabb a szakmai kihívás, a karrier és persze a pénz. Ők gyakran maradnak bent munka után, és az irodai közösség sokszor szinte családként, társasági közegként funkcionál. 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://penzkerdes.blog.hu/api/trackback/id/tr956072099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

„Egyre több ugyanis az olyan 30-as éveiben járó szingli, akinek nem kell időben hazaérnie a családjához, a gyerekekhez, akik számára legfontosabb a szakmai kihívás, a karrier és persze a pénz. Ők gyakran maradnak bent munka után, és az irodai közösség sokszor szinte családként, társasági közegként funkcionál.”

Magyarán szó nincs arról, hogy többet dolgoznak, csak több időt töltenek a munkahelyükön.
Piszkos nagy problémák vannak a hatékonysággal vagy a munkaszervezéssel, technológiával vagy magával a munkavállalóval, ha 8 óra alatt nem képesek ellátni a munkájukat és még ráadásul "nagy hajtás is van". Mi az istennyilát csinálnak ennyi ideig, mikor nem is szalag mellett állnak?
És mikor érjük már meg végre, hogy nem azokat a rohadt órákat kell számolgatni, hogy ki milyen soká maradt benn, hanem feladatok vannak, mit meg kell csinálni? És ha 5 óra alatt sikerül 8 helyett annál jobb.
A középvezetői rétegre ezt a sok túlórát a felső vezetés kényszeríti, várja el, mivel legfelül általában ilyen munkamániás, beteg emberek ülnek, akik meg pont azért kerültek oda, mert vannak ilyen lököttek. Csak azt nem tudom minek keres annyi pénzt, ha időt nem kap mellé, hogy el is költse?
"És ha 5 óra alatt sikerül 8 helyett annál jobb."

Akkor marad 3 óra, amiben ugyanolyan hatékonysággal lehet elvégezni a következő feladatokat. És az az 5 óra is lehetett volna 4 vagy 3.
Szerintem a gazdagság nem évi 100 000 dollárnál kezdődik, hanem. min. évi 500 000 dollárnál. (Tudom, az MSZP-nek havi 1000 EURO - nál már gazdagnak számít az ember, ezért 60%-os adót kellene rá kivetni....)
"Eszerint azok az amerikaiak, akik 100 ezer dollárnál több éves jövedelemmel rendelkeznek, 40 százalékkal kevesebb időt töltenek úgynevezett passzív pihenéssel, mint amilyen például a tévézés" Nyilván, ha havi 50 000 dollárod van, nem fogsz tévézni, hanem lemész vízi síelni a Bahamákra a hétvégén.
- Te Józsi, mit rohangálsz itt azzal az üres talicskával?
- Főnök, akkora itt a hajtás, hogy nincs időm megrakni!
@maxwell, a fontoskodó birka: ezt sosem tudtam megérteni, még akkor sem ha tényleg annyira jó odabent a közösség. Ha 8 órát ott voltam már minden bajom van jó közösséggel is (már 5 óra után igazából) Levenném a cipőm az utcai gatyám, kényelmesen leülnék valahova, ennék, elvonulnék...
érdekes, hogy sokan a tőzsdézést, a brókerkedést, a politizálást, és az élsportot is munkának tekintik

holott egyik sem teremt értéket
nem igazán tudom elhinni, hogy ez egy új trend lenne.

A gazdagok régen is sokat dolgoztak, nem többet, mint a szegények, de nem is lényegesen kevesebbet.
Éppen ez a normális: több munka több pénz, és fordítva: kevesebb munka, kevesebb pénz.
És minél többet dolgozol csak a pénzért, annyival boldogtalanabb vagy :) .Muhhahaha :D
@wmiki: Én pl. szórakozásnak tekintem a tőzsdét. Nem baj, ha nem termel értéket, elég az nekem, ha pénzt termel.
A magasan képzett munkaerő sokba kerül, ezért jól ki kell használni. A közigazgatásban is ez megy, nálunk pl. a 25 fős szervezeti egységre számítva évente egy negyedévig ingyen dolgozik egy ember, annyi a túlóra. Emellé még lebaszás is jár. (Munkaügyi felügyelet vajon hol van ilyenkor???)
Hülyeség az összehasonlítás az 1800-as évekkel, mert azóta rengeteg diplomás szakma jött létre, amelyek jobban fizetnek. Korábban voltak a melósok, az iparosok, kereskedők meg a földesurak. Nyilván az utóbbiak voltak a gazdagok, és nekik tényleg nem volt annyi munkaidejük.
Azonban a mai diplomás munkavállaló is csak ugyanolyan melós, mint a kőművessegéd, hiába magasabb a fizetése.
Az meg alapvető tévedés, hogy a gazdag kategóriába sorolsz valakit, aki jól keres, ez abszolút hülyeség.
A gazdag ma is ugyanattól gazdag, mint régen, azaz hogy kevesebbet kell dolgoznia több pénzért, mert mások (az alkalmazottai, ügyfelei, stb.) elvégzik helyette a munkát és megtermelik a jövedelmet.

Szóval a valóság inkább olyan (leegyszerűsítve persze), hogy vannak a fizikai munkások, akik többnyire fix 8 órában, alacsony bérért dolgoznak.
Aztán vannak a szellemi munkások, beleértve a diplomás munkavállalókat és a vállalkozók egy részét is, akik gyakran 8 óránál többet dolgoznak, aminek az az oka, hogy nem munkaórában mérik a teljesítményt, hanem befejezett projektekben, amelyeknek határideje van. Ezt a csoportot nevezi tévesen gazdagnak a poszt (meg az ballib politikusok, ha az szja-ról van szó).
A harmadik csoport pedig azok a vállalkozók, akiknek olyan vállalkozásuk van, amelyben nem kell napi szinten dolgozniuk, mert a két fenti csoport (az alkalmazottak) végzi el a munkát, vagy pedig akkora pénzek mozognak a kezeik között, hogy nem kell agyonhajszolniuk magukat egy legújabb luxusautóért (például a cukros adócsaló-maffia).
@na4:
Ja persze. Max 50%-kal több munka, viszont 1000%-kal több fizetés.
@Mindfield:
"Akkor marad 3 óra, amiben ugyanolyan hatékonysággal lehet elvégezni a következő feladatokat."
Nincs következő feladat. Vagyis van, de a határideje miatt ráér. Ezt próbálnám magyarázni.
Ugyan mennyivel jobb az, aki mindennap 10 órát dekkol benn és fele annyit sem halad? És még ő a főnök kedvence, meg még erre rá is erősítünk.
@kigyurt álat:
A szellemi munkások jelentős része (elég csak körül nézni a közszférában) tetű lassan dolgozik, vagy eleve időnként nincs min ügyködnie, vagyis a munkaideje felében semmit sem csinál.
Mégis tetten érhető a görcsös ragaszkodás a napi 8 órához. Ha 4 órára kapna ugyanakkora fizetést, minden ugyanúgy elkészülne és pénz is ugyanúgy lenne rá, mégis ördögtől való ilyesmiről elmélkedni.
Helyette jól kitaláljuk saját magunknak a szabályokat (pl MT), amivel jól kib.szunk saját magunkkal és az életünk nagy részét képesek vagyunk emiatt a munkahelyen tölteni, felét feleslegesen.
@kigyurt álat: " gazdag kategóriába sorolsz valakit, aki jól keres, ez abszolút hülyeség."

Nem egészen. A nyugati társadalmak alapja a hitel lett, aki jól keres és bevállal törlesztőrszletet az gazdag, lehet szép háza jó autója, családi háttér nélkül is.

EZ az amerikai társadalom gerincét adó középosztály alapja.

Az általad leegyszerűsített K-európai minta eléggé lehangoló és szerintem annyira leegyszerűsít hogy már inkább valótlan.

@graphite: szerintem ez inkább azt jelenti hogy ahelyett hogy a valóvilágot bámulná és nyáladzana a TV fotelben, mondjuk képezi magát, hasonlóan aktív barátokkal jár össze (és ki tudja fizetni a bébiszittert).
@efi: "Ha 4 órára kapna ugyanakkora fizetést, minden ugyanúgy elkészülne és pénz is ugyanúgy lenne rá" ja, csak akkor sokkal több ideje lenne elkölteni a megkeresett pénzt, ergo rosszabbul élne...
@ZF2: " A nyugati társadalmak alapja a hitel lett, aki jól keres és bevállal törlesztőrészletet az gazdag, lehet szép háza jó autója" hitel nélkül is lehetsz gazdag, de ez az átlagnépnek nem sikerül, ugyanis ahhoz az kell, hogy takarékoskodj (házaspár egy fizetésből él, másik fizetést félreteszik). Ez azt is jelenti, hogy keményen meg kell húznod a határt: nem neked lesz a legújabb telefonod, autód, stb. A legtöbb embernek ez a nehéz, a társadalom alsó részén folyamatos a verseny, kinek mije van. Ezt az emberi tulajdonságot lovagolják meg a cégek, a marketingesek... Tulajdonképpen erre épül a teljes társadalmunk.
@efi: egyértelműen nem hatékony a szervezés, de azon elgondolkoztál már hogy tulajdonképp honnan is van pénz kamu bürokratikus melókra? Véleményem szerint, bár persze, egy részére szükség is van, az állami hivatalok bérét az adók fedezik. De a magáncégek esetén mégis hogy lehet ennyi kamu meló? Jelentős részben a bonyolult szabályozások miatt kell ennyi ember hogy megcsinálja a melókat, másrészt meg maguk a bürokraták igényelnek a magasabb pozíció érdekében alárendelt embereket, nagyon érdekes ezeket a dolgokat megfigyelni. Vö: 10 szakmunkás főnöke vagy, így még dolgoznod is kell, vagy 10 diplomás irodistáé. Na ugye. Másrészt azt is látom, hogy bár meló alig van, egy olyan jelenség is lehet hogy azzal kell bizonygatni a pozíció létét, hogy még túlóráznak is az emberkék. De végül is ami aggasztó, ugyan ki fizetne egy olyan dologért ami semmilyen értéket nem teremt? Sajnos az adórendszer miatt ez alól kibújni úgysem tudsz, és végül a szarul kereső melósnak kell ezt is kifizetnie, ami azért nem túl kedves dolog.
@wmiki: üdv!

Egyrészt munka nem egyenlő az értékteremtéssel ám. Vagyis értékteremtés nélkül is el lehet fáradni az nap végére és esetleg fizetést kapni érte. Másreszt - hogy az Ön példájával maradjunk - egy élsportoló példát tud mutatni a gyerekeknek, akiknek az egészségesebb életvitele a jövőben már elég komoly hasznot jelent az adott társadalomnak.

-----------------------

A blog felvetése viszont nem igaz. Azok, akik gazdagok, továbbra sem dolgoznak többet. Mi a szegények vagyunk, ha kisegítő munkás, ha felsővezető. A gazdagok ugyanis azok, régen is, most is, akiknek nagyságrendekkel több az pénze. Akik örökölték. Akiknek a pénzük annyi, hogy az már termeli magát.
Ők mindig is ugyanannyit dolgoztak - menedzselték a birodalmukat,legyen az egy ország, egy sziget, egy dohány-, vagy szállodabirodalom.
A többi ember, akinek munka nélkül régen is most is felkopna az álla - dolgozik. Csak épp a szegényeket a gazdagoktól elválasztó küszöb lett más. Ezek közül azokat, akik sokat, sok pénzért dolgoznak, inkabb 'jómódúnak', 'tehetősnek' nevezném...
Ez elsősorban azért van, mert már a bevezető is egy félreértés. Az emberek azt hiszik, hogy aki jól keres, az gazdag. Holott ez baromság. Az a gazdag, aki nem szorul rá arra, hogy másnap bemenjen dolgozni. Aki rászorul, az szegény. Teljesen mindegy, hogy a villanyszámlája miatt szorul rá, vagy a százmilliós háza fenntartási költségei miatt - így is, úgy azért kapar, mint egy rabszolga, hogy őrizgesse a saját szintjét. Persze gazdagnak néz ki, de nem az, belül ugyanaz a csóró ember lakik.

A valódi gazdag először megteremti az alapot az életszínvonalára. Olyan eszközöket birtokol, amik pénzt termelnek neki akkor is, ha nem gürizik (befektetés, ingatlantulajdon, cégtulajdon, jogdíj, stb.), és csak ez után költ olyasmikre, amik pénzt visznek (pl saját ház, új autó, stb.).

Persze emellett simán lehet, hogy sokat is dolgozik, de azért, mert ez a szokása vagy mert szereti, nem pedig azért, mert muszáj, hogy ne veszítse el mindenét.
@efi: Nah én pontosan ilyen cégnél dolgozok

ázsia

egyrészt meg kell felelni az ázsiai gondolkodású
megcsináljuk, de úgy nem jó, megcsináljuk már jobb éppen elfogadható, aztán még javítunk rajta...szóval 3x-or megcsináltuk mire jó lett, aztán az euorópai gondolkodás és szabványok szerint is megkell mellé csinálni....mind a 3x-or

A blog gondolata viszont abszolút hibás:
Minden az adott körülményektől függ.
1.lehetsz gazdag, de a beled kitaposod, 0 időd van, mert mindent neked kell csinálni, rosszak vagy kevés a beosztottak száma akik heyletted dolgoznak

2.Lehetsz gazdag és sok időd mert mindent leosztottál, csak pár lényegi kérdésben döntesz, a napi dolgokban nem. (cégtulaj jellemzően, vagy felső vezető manager aki csak lógatja a lábát)

3.szegény vagy a beled kitaposd hogy feljebb kerülj vagy hogy az irdatlan melót levégezd 3 -4 ember helyett(jellemzően a 1. és 2. pont alatt sínylődik)

4.szegény vagy talán munkád sincs...a munkád is csak ilyen immelámmal végzendő munka. (bárki 5 perc alatt elvégezni amíg te azt 1-2 óráig is csinálod)

Nah eközött a 4 típus között oszlik el az egész
idő vs. pénz vs. munka görbe..ami kurvára nem egy lineáris egyenes. Főleg nem munka körönként.
@nevetőharmadik: ekkora baromságot.

Szal akkor az átlagos német középosztálybeli, apuka a 3errel, anyuka a Polóval, 2 gyerek kitaníttatva, évente tétszer küldföldi nyaralással szegény?

Pont az a lényeg, hogy a "gazdag" és a "szegény" két szűk réteg lesz, és a társadalom többsége egy stabil középosztályt alkot. Persze nem mindegy hogy ez a közép hol helyezkedik el, mit jelent.

@graphite: igen, ha az egyén szemszögéből nézzük, ez a legjobb módszer, de sajna az út rögös, ráadásul tele leszel irígyekkel akik nem értik hogy miért nem tartanak ott ahol te.

Másrészt a nyugati fogyasztói társadalom pont az ellenkezőjéről szól. Az átlagember fogyasztása jelenti a keresletet.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása