A verseny a modern piacgazdaság alapja. Ha egy cukrászda van a faluban, akkor az idővel elkényelmesedik, akár drága is lesz, nem nagyon töri magát. Ha három, akkor mindegyik kitalál valamit, akciózik, fejleszt, igyekszik becsalogatni a kedves édesszájúakat. Így van, így lenne ez a bankszektorban is. Ám, alig egy év alatt, nagyon nagymértékben tűnt el a banki verseny a lakossági szegmensben.
Nem kétséges, hogy amikor az állam további adóterheket szeretne bevonni a bankoktól, akkor a bevételek növelése, és nem a verseny korlátozása a célja. Az sem vitatható, hogy amikor a kormány a pénzügyi rezsicsökkentés jegyében kedvez a lakosságnak, akkor sem a verseny korlátozása a célja, hanem a fogyasztóvédelem. Csak valahogy oldalágon mindig egy ilyen hatás is begyűrűzik a lakossági bankolással kapcsolatos állami intézkedéseknél.
Nézzünk pár példát! Amikor például egy, de csakis egy kiválasztott lakossági bankszámlához igényelhető a kétszeres ingyenes készpénz-felvétel, 150 ezer forintos havi összeg felvételéig, akkor ez egy erős röghöz kötést is jelent. Ha ugyanis valaki már egy bankszámlájához igényelte az ingyenességet - központi nyilvántartás híján - nagyon nehezen tud ezen változtatni, sokkal egyszerűbb ottragadni a banknál, és bárhogyan is változnak egyéb paraméterek, marad az ügyfél. Hiszen kapott ehhez egy havi 900 forintos, könnyen érthető érvet, hiszen csak az adóterhe 900 forint lenne a készpénz-felvételeinek.
Hasonló hatással jár a Magyar Nemzeti Bank, mint a hitelintézeteket felügyelő szerv vasszigora. Nemrég ugyanis a központi bank végigbüntette a szektort, mondván, a bankok rengeteg szabálytalanságot követtek el a lakossági számlák díjmódosításainál. Félreértés ne essék az indokolt, a fogyasztók érdekeit célzó fogyasztó-védelmi törekvések nagyon is üdvözlendők. De mi történt most? Hét pontban szedte össze az MNB, hogy melyek voltak a kifogásai, de az kijelenthető, hogy a leggyakrabban kirótt büntetés a korábbi 0 forintos díjtételek megváltoztatása miatt járt. Ha egy lakossági bankszámlánál korábban 0 forint volt a készpénzfelvétel, vagy a banki utalás díja, akkor az MNB szerint ez szinte megváltoztathatatlan.
A különös jegybanki logika szerint egy 0 forintos díjtétel felemelése 100 forintra, nem díjemelést jelent, hanem új díj bevezetését. Még akkor is, ha ez nem a bank ötlete volt, hanem a készpénz-felvétel és az utalás állami illetéket kapott, és még akkor is, ha a bank korábban a díjai között feltüntette a 0 forintos díjat.
Akkor sem járnak sokkal jobban a bankok, ha korábban a készpénzfelvétel, vagy az utalás díja nem nulla, hanem egy adott nominális összeg volt, például 100 forint. Ha ugyanis a jövőben a bank át szeretné hárítani az ügyfelekre a tranzakciós illetéket, akkor nem mondhatja azt, hogy a banki utalás díja legyen 100 forint plusz 0,3 százalék, a készpénzfelvétel díja pedig 100 forint plusz 0,6 százalék. Ez ugyanis a jegybank szerint tilos, mert a korábbi díjformula megváltoztatását jelenti. Vagyis, a nominális összeget nem válthatja fel nominális összeg plusz százalékos díj. A 100 forintos díjat meg lehet emelni 500 forintosra, de a képlet nem változhat, csak a mérték.
Mi a baj ezzel? Mindez azért versenykorlátozó, mert a ma kínált számlák már olyan díjakat tartalmaznak, amelyekben benne foglaltatik a tranzakciós illeték, a régiekben azonban rögzülhetnek a 0 forintos díjak, vagyis nagyon nyomós érv kell, hogy valaki váltson. Mindenki marad a helyén.
Végül erősen versenykorlátozó a tranzakciós illeték maga. Miért hagynám el a bankomat, ha komoly díjterhelése lenne a pénz felvételének, a pénz mozgatásának? Miért mennék el egy jobb betétajánlatért a szomszéd bankhoz, ha a váltásnak óriási adóterhelése van, és már az átköltözéskor is bukok egy tisztességes összeget? Csinálhat bármit a bankja, mindenki marad az intézménynél, hiszen nagyon nincsen kedve megcsapolni a számlapénzét az állam irányába.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy a lakosság mivel járhat rosszabbul. Azzal, hogy a lakossági banki termékek területén ilyen mértékben tűnt el a verseny, vagy azzal, ha minden állami adókiszabás kendőzetlenül az ügyfeleken csapódna le? Ezt lehet elemezni, és könnyű amellett érvelni, hogy helyes az állam azon törekvése, hogy megvédi az ügyfeleket a banki költségek emelkedésétől. De az a piac, ahonnan kiirtják a versenyt, soha sem az ügyfelek érdekeit szolgálja. A legnagyobb baj, hogy a jelenlegi magyar banki szabályok azt mutatják, hogy a verseny a bankoknak és az államnak sem érdeke. Leginkább a környező országok bankjainak az érdeke. Akkor pedig valami nagyon el lett rontva.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek