Járai Zsigmond, Simor András jegybankelnökök, Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója, ismert közszereplők. Mindhármójukat egy közelgő kormányváltás előtt nevezték ki állami posztokra, mandátumuk nagyobb része a következő kormányok elleni küzdelem jegyében telt el. Bár legszívesebben azonnal kirúgták volna őket, az új kormányok - ha fogak vicsorgatása közben is - megtűrték őket.

De mi van, ha a pártok, új kormányok nem bírják a feszültséget, s elszakad náluk a cérna, s törik-szakad, eltávolítanak határozott időre kinevezett állami vezetőket. Egy friss elvi bírósági döntés érzékelteti, hogy ez a hisztéria mennyibe kerül az adófizetőknek.

Az Alkotmánybíróság (Ab) nemrégiben megtiltotta annak a törvénynek az alkalmazását, amely – utólag – 98 százalék adóval büntette a Gyurcsány-Bajnai kormány különböző állami vezetőinek – néha valóban vérlázító mértékű - végkielégítéseit. Az Orbán-kormány első intézkedései között hozta meg ezt a jogszabályt, pontosabban ez az egyik első olyan törvény, amit átvertek a képviselőkön.  Az Ab szerint a jogszabály alaptörvénybe, nemzetközi szerződésekbe ütközik, sérti az emberi méltóságot és a tulajdonhoz való jogot. A mindennapi jogérzéknek persze ettől még inkább az felel meg, hogy állami, kormányzati tisztségek után ne lehessen sokmilliós végkielégítéseket fölvenni. Csakhogy megfelelő célt megfelelő eszközzel lehet elérni…

Az Ab nem semmisítette meg a törvényt, mert annak hatálya 2013 végével megszűnt, csak az alkalmazását tiltotta meg. Mégsem üres jogászkodásról van szó, sokba kerül majd ez nekünk, mert nagy jelentősége lehet az állammal szembeni kártérítési perekben. Az érintettek – amennyiben végigjárják a jogi procedúrát – anyagilag még jól is járhatnak, mert büntetőkamatokkal együtt kaphatják meg a pénzüket; akár milliós nem vagyoni kártérítést is megítélhetnek számukra. Arról már ne is beszéljünk, hogy az ügyvédi és perköltségeket is fizetheti az állam.

Összességében száz, de akár milliárdos kiadás is összegyűlhet a kormányváltás során leváltott állami vezetők vagy állami cégeknél levő igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok nagy száma miatt A különadó megnyirbálta a távozó parlamenti képviselők, önkormányzati vezetők lelépési pénzeit is, de mellettük rengeteg olyan kisember végkielégítését is, akiket 20-30 éves munka után bocsátottak el váratlanul munkahelyükről. Az Európai Bíróság három konkrét ügyben, egy volt minisztériumi és egy volt adóhivatali valamint egy állami cégtől elbocsátott dolgozó ügyében, már korábban is a perelő alkalmazottak javára ítélt. 

A következmények felmérésében segít a Kúria nem régi elvi döntése (1/2014. sz.). (Az „elvi döntés” kategória azt jelenti, hogy, ha nem is kötelező érvényű, de kiemelt súlyú, iránymutató bírósági ítéletről van szó.) Ez a mostani elvi döntés a - sajtóban lex-Kaderjákként emlegetett - a gázellátásról 2003-ban született törvény súlyos hibáit mutatja meg. A törvénynek a Magyar Energia Hivatal elnökére vonatkozó részét 2007-ben semmisítette meg az Ab alkotmányellenesség miatt.

Kaderják Péter energiaügyekkel foglalkozó közgazdászt 2002-ben akkori regnálása vége felé nevezte ki az Orbán-kormány a Magyar Energia Hivatal elnökévé, de nem sokáig maradt pozíciójában. A Medgyessy-kormány által hozatott gázellátásról szóló törvénybe ugyanis – jogellenesen - becsempésztek egy olyan passzust, aminek egyetlen célja volt, hogy kigolyózzák a székéből a MEH elnökét (és a helyettesét). Az így kreált lehetőséggel élve el is mozdították 2003-ban a MEH elnökét a posztjáról, és a közszolgálati jogviszonyát jogellenes megszüntették – már Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején.  

Mindez nem magánvélemény, hanem az Alkotmánybíróság 2007-es, és a Fővárosi Ítélőtábla jogerős, és a Kúria úgynevezett „elvi döntéseibe” most bekerülő ítélete szerint van így. A MEH volt elnöke közigazgatási jogkörben okozott kár miatt indított pert, amit alapvetően megnyert. Elbocsátásának köszönhetően legalább 70 millió forint kártérítéshez jutott, az állam ennyi pénzt dobott ki az ablakon. A lex-Kaderják egyik legfőbb tanulsága, hogy nincs annál jobb buli, mintha valakit kormányváltás előtt kineveznek egy fontos állami posztra, s az új kormány balfácán módjára rúgja ki. A szerencsés érintettek ezen meggazdagodhatnak, az adófizetők pénzén. Persze ez általában nem a kirúgottak felelőssége.

Amikor Kaderjákot idő előtt elzavarták, kapott 17,8 millió forintot. Ezt kevesellte, az általa indított perben a bíróság pedig megítélt a számára további 36,8 millió forint (alapvetően az elmaradt jövedelem miatti) tőkét, s ennek mintegy 5 évnyi – büntető jellegű – kamatát. És ezzel már 70 millió forint fölött járhatunk.

A 36,8 millióból 2 milliót egyébként nem vagyoni kártérítésként kapott. A bíróság indoklása szerint többek között azért, mert egy évig bizonytalan volt a helyzete, fájó volt számára, hogy a jogszabály-módosítást lex-Kaderjákként emlegették, „mindez fokozott idegi megterheléssel járt, és szívtáji panaszokat, erőteljes kézremegést okozva hatással volt – az egyébként fiatal, harmincas éveinek végén járó ex-elnök - … egészségi állapotára is.”

 A bíróság szerint az energiahivatal vezetői posztjáról a Parlament csak formailag alkotott jogszabályt, a „megcélzottak” köre valójában egy-két személy volt. (Az elnök és helyettese.) Az Országgyűlés törvényalkotóból törvényalkalmazóvá degradálta magát – amihez nem volt joga. Ezért indíthatott a MEH volt elnöke közigazgatási jogkörben okozott kár miatt pert. A Parlament ugyanis diszfunkcionálisan működött. Parlagiasan szólva a képviselők összekeverték, hogy az Anna-bálon vannak-e, vagy egy sarki kocsmában. Kulturális fontosság tekintetében nem rangsorolnánk a két közösségi teret, de adott esetben mindkét helyen gyorsan kaphat valaki egy nagy maflást, ha nem a hely szellemének megfelelően viselkedik. A kidobó fiúktól, vagy a csapostól. A jelen esetben az Alkotmánybíróság osztotta ki a pofont az akkor éppen szocialista-liberális többségű Parlamentnek. Paradox módon a kártérítést most a Kaderjákot annak idején kinevező Orbán-kormánynak kellett kifizetnie.

A legnagyobb pofont persze mi kaptuk, akik finanszírozzák a politikusok rossz döntéseit.