Nyereséggel zárták a hazai hitelintézetek a tavalyi évet, a bankrendszer jó állapotban van – olvasható a kormányzati hangulatjelentésben, ám a bankok ebből mit sem éreznek. Az ő eredményszámaik ugyanis nem a pozitív, hanem a negatív tartományban vannak, és bár próbálják magukba égetni a Matolcsy György preferálta keleti logikát, csak nem tudnak örülni neki. Az MNB szerint 62,3 milliárd volt szektorszinten a nyereség, ám ebben két torzító tényező is benne van, a hitelintézeti részvényekből származó osztalék és egy rendkívüli mértékű, egyedi tőkeinjekció. A torzító adatoktól megtisztítva a szektor adózott eredménye nem kevesebb mint mínusz 111,8 milliárd forint volt 2013-ban.
„A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív” – ezt Dancsó József fideszes képviselő mondta 2012 szeptemberében, és akkor még csak kevesen sejthették, hogy a bonmot hamarosan az Orbán-kormány unortodox közgazdasági rendszerének záróköve lesz.
Vasárnap Varga Mihály beszélt arról a Kossuth Rádióban, hogy a hitelintézeti szektor akkor is nyereséggel zárta az elmúlt évet, ha történetesen veszteséggel; a pénzügyminiszter a Magyar Nemzeti Bank friss számaira hivatkozott, és azt találta mondani, hogy amíg egyesek arról beszéltek, hogy a kormány tönkretette a bankrendszert, ahhoz képest „a bankrendszer nyereségmutatók alapján is jó állapotban van”.
És nem röhögte el magát.
A jegybank múlt hétfőn hozta nyilvánosságra a magyar bankszektor 2013-as működésével kapcsolatos számait, amelyekből az derült ki, hogy a hitelintézeti szektor tavaly összesen 62,3 milliárd forint adózott nyereséget produkált. Ráadásul két év után először zártak pozitív eredménnyel a hazai hitelintézetek – olvasható a jegybanki közlemény felütésében –, 2012-ben 91 milliárd forint, 2011-ben pedig 242-8 milliárd forint volt a mínusz.
No, de hallgattassuk el egy pillanatra a fanfárokat, és nézzük meg, hogyan zártak végül nem kevesebb mint 111,8 milliárdos veszteséggel a bankok.
Az eredményhez a központi bank elemzői hozzászámították a hitelintézetek 59,4 milliárdos osztalékeredményét, amelyet a hazai bankszektor teljesítésének értékelésekor ki kellett volna szűrni az adatsorból. Magától értetődik, hogy ez a jövedelem nem a magyar bankoknál, hanem a külföldön működő vagy a nem banki tevékenységet végző hazai leánycégeknél keletkezett, így a bankszektor tavalyi teljesítményéről vajmi keveset mond; erre egyébként a Magyar Bankszövetség is felhívta a figyelmet egy múlt pénteken rendezett háttérbeszélgetésen.
Ám még az osztalékoknál is jobban torzítja a számokat az MKB Bank egyedi és rendkívüli mértékű, pontosan 80 milliárdos tőkeemelése is, amelynek aztán pláne semmi köze a többi bank nyereségességéhez (csak halkan jegyezzük meg, hogy a hazai bankrendszer által behozott tőke mennyisége az elmúlt hat évben pontosan 600 milliárd forinttal haladta meg a kivitt osztalékét). Illetve annyi köze mégis van, hogy a tőkeinjekciót az magyarázza, amit minden bank a bőrén érez: a hitelintézeti szektor válságos állapota, illetve a bankellenes politikai környezet. Az MKB anyabankja, a BayernLB a Portfolio.hu információi szerint egyfelől a magyar leánybank tavalyi tőkeszükségletével, másfelől az MNB szigorúbb felügyeleti előírásoknak való megfeleléssel indokolta a lépést. Így a 80 milliárdos tőkeinjekciót éppen a veszteségesség tette szükségessé, miközben maga az összeg indokolatlanul pozitívan szabta át a hitelintézeti szektor tavalyi eredményét. Hozzá kell tennünk, normális körülmények között a tőkejuttatásnak nem is kellett volna átalakítania a bank eredményét, csakhogy most nem hagyományos módon, hanem az anyabanki források tőkévé konvertálásával történt meg a tőkeemelés, amit a számviteli szabályok szerint eredményjavító tényezőként kellett, hogy elkönyveljenek.
A 80 milliárdos tőkejuttatást a hitelintézeti szektor úgynevezett rendkívüli eredményéhez számolta hozzá a jegybank, amelynek végösszege 99,4 milliárd forint lett; a 19,4 milliárdos különbözet tartalmáról egyelőre nincsenek információk. A tőkeemelés erősen torzító hatását az is jól mutatja, hogy 2010-2012-es átlagban mínusz 51,6 milliárd forint a hitelintézetek rendkívüli eredménye, 2005-2012-es átlagban pedig mínusz 16,8 milliárd forint; az elmúlt évtized adataival való összevetésben a tavalyi majdnem százmilliárdos eredményszám gyakorlatilag nonszensz.
Végezetül a bankszektor jövedelmezőségének és teljesítményének értékelésekor azt a figyelmeztetést sem érdemes figyelmen kívül hagyni, amelyet az MNB az adatsoraihoz csatolt. A jegybanki elemzők kiemelték, hogy a hitelintézeti szektor egy részét a részvénytársasági hitelintézetek alkotják, amelyek esetében a piaci koncentráció szintje magas, a relatíve nagy piaci súllyal rendelkező intézmények egyedi adatai jelentősen torzíthatják a szektorszintű adatok alakulását; emellett érdemes számításba venni azt is, hogy az egyes szektorszintű adatok mögött az egyedi intézmények adatonként és szektoronként eltérő mértékű szórása áll. Így ha az eredményszámok mégoly kedvezőek volnának is, még abból sem következne az, hogy a kormány különadói nem érintették a bankok nyereségességét; legfeljebb a piaci koncentrációra vonatkozóan vonhatnánk le következtetéseket.
A kormányzati kommunikációs stratégiát persze értjük: ha sikerül bizonyítani, hogy a bankrendszer nyereséges, még a jelenlegi körülmények között is, az egyrészt diszkreditál bármilyen, a bankok vagy a független piaci szakértők irányából érkező kritikát és panaszt, másrészt legitimációt, sőt ürügyet kínál arra, hogy amennyiben a politikai szükség úgy kívánja, a karikás ostorral újra rá lehessen suhintani az „extraprofitban fürdő” bankokra. Más kérdés, hogy a valóság ettől nem változik: a szektort évek óta sanyargatja a kormány, és ennek a sanyargatásnak a gazdaság, végső soron tehát mi isszuk meg a levét.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek