Nemcsak a bukaresti 0-3 után Amszterdamban 1-8-t elérő magyar focira igaz a megállapítás már évek óta, de lassan a magyar monetáris politikára is megáll. Miközben előbbinek aligha örülnek a magyarok, a kamatpályára alkalmazott utóbbi megállapítás inkább pozitív tartalmú.
A Magyar Nemzeti Bank most éppen meg is lepte a piacot, meg nem is, amikor január 21-én ismét kamatot csökkentett. A mérték mindenképpen szokatlan volt, hiszen a 25 bázispontos vágások (ebben a világban ez maga a megtestesült ortodoxia) után a jegybank előbb áttért a 20 bázispontos vágásokra, e héten pedig bemutatta az újszerű 15 bázispontosat. A pálya eddig elegáns volt, 7 százalékról, 4 százalékra 25 pontonként, 4 százalékról, 3 százalékra 20 pontonként, most pedig itt az új szabóméret.
Vélhetően jöhet a 10 pontos is, majd az 5 pontos, illetve a nulla és fordulhat a kocka. Szögezzük le gyorsan, a kamatok csökkentése valóban nem várt nagy sikere a jegybanknak. Hiszen a vállalatoknak fontos segítség az alacsonyabb piaci hitel, és bár valóban támogató a nemzetközi környezet, ne vitassuk, kellett bőven bátorság ehhez a kamatcsökkentési programhoz.
Kicsit rosszmájúan azt azért jelezhetjük, hogy a kamatvágás persze csak akkor segít, ha az egyáltalán bárkit érdekel még a tonnaszámra kilőtt Növekedési hitelprogram (NHP) 2,5 százalékos kamatának világában. Az egyre olcsóbb hitelekkel indulhatnak a beruházások, düböröghet a gazdaság, ez pedig mindannyiunk érdeke. Az NHP esetében persze azért a túloldali serpenyőben is van ez-az, de a valós hitelezésből kiszoruló bankokat úgysem sajnáljuk és a törvényszerűen bekövetkező adófizetői teher sem érdekel sokakat, hiszen úgy is megoszlik milliónyi ember között. Sőt, immár új érvünk is van (demagógiából jelesre vizsgáztunk) : mi az NHP terhe a polgárokra egy Paks2-höz képest?
Komolyra fordítva a szót, vannak azért kamatfronton óvatosságra okot adó tényezők is. Még senki nem ijedt meg igazán, de azért csak itt van már az a hírhedt tapír, az amerikai pénzpumpa fokozatos leállítása. Az MNB, illetve a kormány mintha elhinné, hogy sérthetetlenek vagyunk. Egyensúlyban van a gazdaság, a magyar adósság több mint tizedét finanszírozó amerikai Templeton alap is szeret minket, veszi a papírjainkat. Tudják, veszélyben csak azok az elhanyagolható méretű gazdaságok vannak, mint legutóbb: vagyis India, Kína, Oroszország, Törökország.
A szakemberek azt mondják, hogy minden jel szerint 2014-ben azért már el kell kezdeni visszaemelni a kamatokat. Csak bízhatunk abban, hogy senki nem fog presztízskérdést csinálni abból, hogy ő még mindig vállalhatónak érzi a kamatvágást, amikor az már rég veszélyes sérülékenységi játék.
Az elemzőházak arról értekeznek, hogy 2,5 százalék is lehet a kamatpálya alja, majd fordulhat a kocka, és 5 százalék körül van az a hosszabb távon is vállalható egyensúlyi kamatláb, amely a magyar gazdaság sok egyéb paramétere alapján ideális. Ez biztos így van, ha ők mondják. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy ha a lejtmenetnek erős kockázatai vannak, akkor nem biztos, hogy le kell menni a létra aljára. Ez nem úszóverseny, nem kell megérinteni a forduláshoz a falat.
A kockázatok nem annyira belföldi eredetűek. Az infláció alacsony, sem érdemi deflációs fenyegetés, sem érdemi infláció-emelkedés nincsen a láthatáron. A forint ugyan gyengélkedik, azonban a 300-304 forintos eurósáv láthatóan igazán nem aggaszt senkit.
A veszély külföldről leselkedik. 18 kamatvágás – erről beszélni fognak, beszélni fogunk így is. Szép munka volt fiúk, de tényleg, csak semmiképpen ne bízzuk el magunkat! Magyarország megbízható adós, makromutatói remekek, sőt, végre némi növekedés is kecsegtet, a még mindig száguldó német gazdaságra felkapaszkodva. Ugyanakkor kicsi, sebezhető ország vagyunk. Az egyensúly, az impozáns matek nem mindig segít, ha bizalomhiány alakul ki. Például az erős orosz orientáció, a várható, nagyszabású atomeladósodás miatt romló hitelpiaci megítélés, a külföldi bankok elkergetése, vagy éppen a közműcégek reprivatizációs hulláma folytán.
Igaz persze, hogy amennyiben negatív hullám éri el a magyar partokat, akkor a 3,15 százalékos alapkamat ugyanúgy nem fogja meg a tőkét, mint a 2,85 százalékos, de ne húzogassuk a tőkepiaci oroszlán bajszát, a kis üzeneteknek is van értelmük. Az idei évben sok olyan hatás várható, amely a kisebb, feltörekvő államok devizáit, kötvénypiacait kikezdhetik. A spekulánsok szívesen támadnak ott, ahol elbizakodottságot, óvatlanságot látnak a regulátorok részéről.
Választások jönnek. Kicsi, alapvetően belpolitikai esemény, állítólag érdemi nyitott kérdések nélkül. De azért ez is egy szempont. A csődkockázati felárunk valamiért ma is sokkal magasabb, mint a velünk egyívású visegrádi országoké. A 18-ik kamatvágás után már tényleg nem sok hozamelőnye maradt Magyarországnak, ez is hurrá, hiszen amit a külföldi kötvénytulajdonosok nem visznek el, az itt marad nekünk, adófizetőknek.
De. Előttünk a devizahiteles kérdés megoldása, a bankok kiszorításából is kicsapódhat egy jó kis feszültség, miközben egyre nehezebb megindokolni egy befektetőnek, hogy miért a forint, miért éppen Magyarország. Remek a nemzetközi környezet, feszíthetjük a húrt. De azért bőven van abban is ráció, ha most egy kis pihenő jönne. Jelezzük a világnak, hogy nem gépies a folyamat, gondolkodás, mérlegelés, elemzés is zajlik a kamatdöntések előtt!
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek