Rendkívüli politikai nyomás alatt dönt a Kúria jogegységi tanácsa a devizaalapú hitelek ügyében. Döntésüknek ezért nemcsak a jogi eljárások kapcsán van tétje, kiderül majd az is, demokratikus jogállam  maradt-e az ország vagy sem. Ha igen, akkor már most jó eséllyel megmondható milyen állásfoglalás születik az alapvető kérdésekben. Csak ki kell olvasni az eddigi határozataiból vagy egyéb eseti döntéseiből. Lássuk tehát mire számíthatunk akkor, ha hű marad elveihez a Kúria?

A Kúria mostanáig következetesen úgy foglalt állást, hogy ezek a szerződések devizakölcsön szerződések, a devizában fennálló követelést a bank devizában tartja nyilván, az devizában áll fenn, függetlenül attól, hogy a követelést ténylegesen forintban kell teljesíteni.  Jogszabály nem tiltotta, nem korlátozta és engedélyhez sem kötötte a kölcsön devizában való meghatározását és azt sem, hogy a tartozás pénzneme, a kirovó pénznem eltérjen a teljesítés pénznemétől (lerovó pénznem). Erről a felek szabadon megállapodhattak. Nem a bank hárította át az árfolyamkockázatot az adósra, hanem azt maga az adós vállalta azért, hogy az alacsony kamat és törlesztőrészlet előnyét élvezze. Azt is egyértelművé tette, hogy a perbeli kölcsönök elválaszthatatlan része a konverzió,  folyósításkor a devizának forintra, majd törlesztéskor a forintnak devizára történő átváltása, anélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető.

A legfőbb bírói fórum szerint ezek a szerződések nem ütköztek jogszabályba, a jó erkölcsbe, nem voltak uzsorás szerződések. Elvi éllel mondta ki, hogy az ilyen kölcsön-szerződéseket  létrejöttükkor a társadalom nem ítélte el, sőt azok még a táradalom rosszallását sem váltották ki, ellenkezőleg, igen nagy népszerűségnek örvendtek. Azzal pedig, hogy a kormány bizonyos esetekben  készfizető kezességet vállalt, maga ismerte el a devizaalapú kölcsön konstrukciójának jogszerűségét.

Az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás kérdéséről szintén állást foglalt már a Kúria. Az árfolyamváltozás becslése nem volt kötelező tartalma a szerződésnek. A banknak  az árfolyamváltozással járó kockázat tényéről és annak előre meg nem határozható voltáról kellett tájékoztatást adnia, nem kellett azonban nyilatkozni a szerződéskötéskor arról, hogy a következő 15-20 évben hogyan alakul az árfolyamkockázat, hol lehet annak maximális felső mértéke.  Ebből is következik, hogy az adós nem hivatkozhat tévedésre az árfolyamkockázattal kapcsolatban, ha ezt a körülményt a szerződés maga is tartalmazta.

Nincs mozgástere a Kúriának abban a kérdésben sem, hogy milyen lehetőségei vannak a bíróságnak arra, hogy a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges, jogos érdekét sértő hatását orvosolják. A forint gyengülésével ugyanis nem a szerződő felek, a bank és az adós közötti értékegyensúly tolódott el az egyik szerződő fél, a bank javára, csupán az adós által eleve vállalt árfolyamkockázat okán a változatlan összegű devizatartozás törlesztéséhez az adósnak több forintra van szüksége. Az árfolyamváltozásból a banknak semmiféle előnye nem származik.

Azt sem tévesztheti szem elől a Kúria, hogy a kölcsönöknél az egyik szerződő fél, a bank már teljesítette a fő kötelezettségét,folyósította a hitelt. Ezek a szerződések, bár hosszabb időtávra szólnak, nem olyan tartós jogviszonyok, amelyekre a Ptk. a bírói szerződésmódosítás lehetőségét biztosítja,  nem szólva arról, hogy arra amúgy is csak előre nem látható események bekövetkeztekor van lehetőség. Az árfolyamváltozás azonban – bármilyen mértékbeli korlátozás nélkül – nem csak hogy előre látott, de tudatosan vállalt lehetőség volt ezekben a szerződésekben.

A Kúria már eddig is számos alkalommal kifejette álláspontját arról, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések esetében nincs lehetőség az eredeti állapot helyreállítására, ezzel szemben valamely érvénytelenségi ok fennállása esetére is a szerződés érvényessé nyilvánítását az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezményként fogalmazza meg. A kölcsönszerződések érvénytelenségének kimondása a megkötésük idejére visszamenőleges hatállyal amúgy is  kezelhetetlen következményekkel járna, hiszen az maga után vonná a biztosítéki szerződések, a jelzálog érvénytelenségét is. Az ügyfelek a jelzálog törlése iránt indíthatnának tömegesen pereket  akár azzal a szándékkal is, hogy a jelzálog törlését követően az ingatlant eladják. Ez a folyamat tömeges méretű fedezetlen és behajthatatlan követeléseket, végső soron akár több ezer milliárd forintos veszteséget is okozhat a bankoknak.

A legérzékenyebb kérdés minden bizonnyal az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének.  Ez a kérdés alapvetően a kamatmódosításokkal összefüggésben merül fel. Korábban  a hitelintézeti törvény egyértelműen lehetővé tette ezt,  a 2009. évi módosítás annyiban szigorította, hogy a módosítási okok részletes meghatározását várta el a hitelezőtől. 2010. január 1-jétől pedig jogszabályi rendelkezések határozzák meg – lakáscélú devizaalapú kölcsönszerződések esetében – az ok-lista tartalmi szabályait.  Az egyoldalú kamatmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötéstől nem várható el, hogy az egy egyértelmű algoritmust, számítási képletet tartalmazzon minden olyan tényező tekintetőben, amely a hitelező kamatdöntését befolyásolja. A Kúria  egyik döntése szerint nem lehet egyértelműen kimondani, hogy minden egyes, az ok-listában felsorolt körülmény változásával, annak pontos mértékével a banknak akár több évtizedre előre számolnia kell.

Az átláthatóságot nem az egyedi fogyasztói szerződés szintjén biztosítja a hatályos jogi szabályozás, hanem a bankok prudenciális és fogyasztóvédelmi  felügyeletet ellátó, megfelelő szakértelemmel rendelkező hatóság - korábban a PSZÁF, ma az MNB - szintjén.  A felügyelet ellenőrzi a bankok üzleti titkot tartalmazó árazási elveit és azok gyakorlati alkalmazását.  Túl azon, hogy a korábban és ma hatályban lévő jogszabályok az egyoldalú kamatváltoztatást egyértelműen lehetővé tették,  olyan algoritmust, matematikai modellt nem lehet készíteni, amelynek alapján a kamatmódosítást szükségessé tevő, ismeretlen, jövőbeli események pontos hatása előre meghatározható lenne.  Ennél is fontosabb lehet azonban az a megfontolás, hogy a Kúria az egyoldalú kamatemelésről csak elvi éllel és általános érvénnyel határozhat, az nem szűkíthető le a devizaalapú lakossági hitelekre. Ha az ilyen szerződéses kikötést az „átláthatóság hiányára“ hivatkozva érvénytelennek nyilvánítaná, az vonatkozna mindenféle lakossági és vállalati hitelre, legyen az akár hosszabb-rövidebb kamatperiódusra rögzített,  akár bázis kamathoz kötött változó kamatozású. Egy ilyen döntés alapvető negatív hatással lenne a teljes banki hitelezésre.  

A Kúria a jövő héten nemcsak a Jogegységi Tanácsnak feltett hét kérdésről dönt, hanem arról, hogy Magyarország jogállam-e, ahol a polgári jogi szerződések betartása fölött a független bíróság őrködik.

Címkék: hitel deviza Kúria