Nem csak az árcédulától és a rendelkezésre álló pénztől függ, hogy mi mennyibe kerül és mit mennyire engedhetünk meg magunknak. Kevesebb rossz pénzügyi döntés lenne, ha az értékcsökkenés fogalma nem csak a főiskolai oktatás keretében bukkanna fel először, hanem már alsóbb szinteken.
Ki gondolná, hogy az értékcsökkenés mint számviteli fogalom még nincs is száz éves? Bár az első könyvelésről szóló emlékek a görögök és rómaiak idejéből maradtak fenn, majd az olasz reneszánszban újabb szintre lépett ez a tudomány Pacioli szerzetesnek köszönhetően, a mai értelemben vett profit csak a 19. században lett először kimutatva. Az elhasználódás, mint könyvelési fogalom pedig még később került elő, onnantól, hogy felbukkantak a tőkét termelőeszközzé alakító vállalatok. Ekkortól jöttek rá, hogy az elhasználódást, a pótlást,azaz a működő tőke ezzel összefüggő költségeit is kalkulálni kell, különben torz kép születik. A huszadik század első felében pedig egyértelművé vált, hogy olyan tételeket is el kell számolni az adott évben költségként, amelyeket a gyakorlatban nem fizettünk ki.Nézzük a világot ezzel a szemmel, és rájövünk, hogy olyan többlettudás került a birtokunkba, amely sok végzetes hibától menthet meg minket:
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek