A kormányoldalhoz közel sokan és lelkesen hivatkoznak a mostani napokban Olivier Blanchard és Daniel Leigh nemrég publikált elemzésére, amely felhívja a figyelmet az IMF-recepteknek a munkanélküliséget - és ettől elválaszthatatlanul - a szegénységet növelő veszélyeire. Ezzel támasztják alá az Orbán-kormány „szabadságharcát” az IMF-fel szemben. Csakhogy ma bármilyen pénzügyi mankóról folyó tárgyalások keretében nem az IMF, hanem az Európai Unió szabhat igazán megszorító feltételeket. A tét pedig nagy, az uniós pénzek megtartása.
Kapóra jött az IMF önkritikája a magyar közmédiának, hiszen éppen várja a kormány a Valutaalap delegációját a meglévő hitelszerződéshez kapcsolódó szokásos negyedéves országlátogatásra. Így van muníció az ellenségkép fenntartására, amelyet a múltkori óriásplatkát-kampány is szolgált. Pedig a 2010-es választások óta eléggé világos, hogy a Valutalappal szembeni szabadságharcnak különösebb tétje nincs, hiszen Magyarország számára nem az IMF szab(ná) a legszigorúbb korlátozó/megszorító feltételeket, hanem az Európai Unió.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek