Szolidáris multikról szövött álomkép és a különadó-áthárítás egyszerű trükkjei
Hatalomra kerülése után populista lépésként az adócsökkentések miatt keletkezett hiányt a kormány főleg a külföldi multicégekkel akarta megfizettetni, kiemelten a bankszektorral, a távközlési vállalatokkal, az energiaszektorral, és a kiskereskedelem gólemjeivel. Még ha méltánylandó is az a lendület, ahogy az egykor legjövedelmezőbb iparágakból próbáljuk kicsikarni a szolidaritást, ma már némi tapasztalat alapján merenghetünk azon a kérdésen, hogy mennyire isszuk meg mindennek a levét mi, kisemberek.
A fent felsoroltak ugyanis éppen azok a szolgáltató cégek, amelyek többé-kevésbé egy az egyben át is tudják hárítani az emberekre a (plusz) költségeiket. Elég megnézni az általános szerződési feltételeket a blogunkhoz legközelebb álló szektor szereplőinél, a bankoknál, s rögtön látni, hogy hányféle címen, hányféle paraméter által meghatározva szednek díjat a szolgáltatásukért. Bár a kormány és a PSZÁF azt ígéri, hogy résen lesz, és nem engedi áthárítani a terheket az ügyfelekre, ezt a hétköznapi gyakorlat nem igazolja: van bank, ahol már a saját ATM használata is díjköteles, és az éves kártyadíjak is megváltoztak itt-ott. Ha vissza tudunk emlékezni, hogy annak idején miért döntöttünk egy adott számlacsomag mellett, a mai feltételekkel összehasonlítva már biztosan egész más értékeket látunk: 5 ingyenes utalás helyett lehet, hogy csak 3 van egy hónapban, a minimum jutalék lehet, hogy már nem 30, hanem 50 forint, a társkártya díja nem 3000, hanem 4500, stb. Ezrelékekről van csak szó mégis egészen máshogy festhet egy átlag ügyfélen kitermelt jutalékbevétel.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek