Az átlagnál magasabb pénzügyi kultúrával, átlag feletti havi jövedelemmel, a nyugdíjas évektől még kellő távolságra lévő célcsoport keres megnyugtató hosszabb távú megtakarítást öngondoskodás tárgyából.Legjobb lenne talán, ha feladnék egy ehhez hasonló hirdetést, hiszen tudom, hogy az államtól remélhető nyugdíjaskor bevételem töredéke lesz a mostani keresetemnek. Azt is tudom, hogy időben el kell kezdeni az öngondoskodást, havonta rendszeresen kell félretenni, hisz a pénznek fel kell halmozódnia, és hozamot is kell hoznia ahhoz, hogy a fiamnak ne legyen rám gondja, és az unokám ballagására vehessek belőle valamit. Leírom, hogy ehhez képest hol tartok most, dacára a nyugdíjpénztári változásokat követő médiazajnak, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi tudatosságot elmélyítő kampányának, és a pénzügyi szolgáltatók heves marketing aktivitásának.

Be kell valljam, hogy nincs havi rendszeres megtakarításom. Pedig lehetne. A fizetésem átlag feletti, sokat is kell dolgozni érte, de szeretem a munkámat, ezért szívesen teszem. Ennek egy részét félre lehetne tenni, talán nem hiányozna. A teljesítmény függvényében kapcsolódik hozzá bónusz, ami évente nagyobb összeget jelent egyben. Ez akár megnyugtató alapja lehetne a hosszú távú anyagi biztonságomnak, de sajnos nem az. Részekre bontva, az OTP Banknál néhány hónapos akciós betétben pörög, amíg fel nem használjuk lakásfestésre, nyaralásra, vagy egyéb váratlan kiadásokra. Hát erről ennyit. De van egy nagyobb ingatlanom, aminek a létezése anyagi biztonságot jelent, kiadása kereslet kiegészítésként szolgál. Például az ebből befolyó bérleti díj lehetne egy rendszeres havi megtakarítás forrása. Ennyivel már lehetne is kezdeni valamit 20 év múlva.  De ezt is elnyeli a családi költségvetés. Van viszont egy havi befizetésen alapuló életbiztosításom, ám ez sajnos csak arra az esetre fizet, ha történik velem valami, és nem tudok dolgozni, éppen ezért nem tekinthető megtakarításnak. A biztosító ügynöke, akinél ezt kötöttem, évek óta ostromol, hogy gondoljak a nyugdíjas éveimre, és kezdjek bele a megtakarításba. Ki is számolta, hogy havonta mekkora összeget kellett volna már évekkel ezelőtt félretenni ahhoz, hogy a jelenlegi életszínvonalamnak legalább a 70%-át fenn tudjam majd tartani. Elriasztott az összeg: ennyit most nem tudok havonta félretenni. 

Elgondolkodtam, hogy vajon mi hiányzik ahhoz, hogy ha kisebb havi summával is de legalább neki lássak a spórolásnak. Tudom, hogy szükségem lenne rá, tudnék is miből félretenni, de mégsem megy. Rájöttem, hogy a bizalom a híja. Nem bíznám rá a pénzemet 20 évre egyelten pénzügyi intézményre sem. Mi lesz, ha 20 év múlva azt mondák, sajnáljuk, de a szerencsétlen piaci események egybeesése miatt az ön nyugdíjaskori megélhetése elúszott? Vagy nem úszott el, csak feleannyit ér, mint amennyit az évek alatt betett? Vagy a tőke megvan, csak éppen a 20 évnyi hozamtól szíveskedjen eltekinteni? Ez az oka, ezért húzom-halasztom a döntést, az elhatározást, és csak tolom magam előtt a problémát, ki tudja meddig? 

Azért gondoltam, hogy elkezdek írni a problémáról és a megoldás kereséséről is erre a blogra, mert a sorsközösség inspirál.   Megosztom veletek ezen a szakmai blogon a tapasztalataimat is a különféle megtakarítási ajánlatokról, arról, hogy mire számíthatunk velük kapcsolatban: mekkora biztonságra, hozamra, milyen tájékoztatásra és szakértelemre.

Címkék: média pénz nyugdíj mnb költségvetés otp ügynök bónusz családi hozam megjatakrítás biztosító.ingatlan