Aki követi a híreket, az kismillió kormányzati és az üzleti hátországból származó nevet hallhatott már a kitiltási botrány kapcsán és elolvashatta a magyar–amerikai kapcsolatok minden lehetséges aspektusát. Étolajjal kezdtünk, de aztán jött a kőolaj, a gázvezeték, az atom, vagyis a Mol, a Déli Áramlat, Paks. A szakértők már idekeverték általában is az orosz relációt, a médiatörvényt, az alkotmányt és így tovább és így tovább. Mindez azért nem szerencsés, mert ha minden fel van sorolva, akkor az igazi balhé, a konkrét botrány felpuhul, ha már mindenki hírbe van hozva, akkor nem is olyan izgalmas, hogy valójában kik és miért vannak a listán.
Pedig nem is lehet kétséges, vannak olyan beazonosított korrupciós ügyek, amelyek miatt hat konkrét személy megkapta az értesítést, nem utazhat magánszemélyként az Egyesült Államokba. A pontos neveket még csak részlegesen tudhatja a közvélemény, de azért a kommunikáció mindvégig sokat elárult az érintettségről. Egyes személyek, Lázár János, Seszták Miklós miniszterek, vagy Nyerges Zsolt jobboldali hátterű üzletember esetében gyors és azonnali cáfolat érkezett az érintettségről, míg másoknál, például Vida Ildikó NAV-vezető esetében még a beismerés előtt is gyanús volt a ködösítés. Hiszen olyan körmondatok érkeztek, „hogy abban állapodtunk meg Ildikóval, hogy a munkáját érintő fontos eseményekről tájékoztatást ad, mivel ilyen értesítés nem érkezett, azt kell, hogy gondoljam, hogy nincsen rajta a listán”. Ember nem vette komolyan az okfejtést, de időt lehetett nyerni vele. Feltéve persze, ha ez megérte azt a kínt, amit utólag jelentett a hablaty.
Természetesen az amerikai ügyvivő, Andre Goodfriend kommunikációjából az is kiderült, hogy az Egyesült Államoknak általában is baja van a magyar közállapotokkal, a politika tisztaságával és a korrupcióval. Mégis nagy hiba lenne a történteket csak geopolitikai csatározásnak, orosz-amerikai energiapolitikai erőfitogtatásnak beállítani, ennél nyilvánvalóan több a magyar sár és a magyar felelősség. Már csak azért is kár az energetikai lobbiharcok irányába eltolni a kitiltási történetet, mert bármennyire is hangzatosan le lehet egyszerűsíteni a cikkekben azt, hogy Magyarország az oroszokra tett, és ez fáj az amerikaiaknak, a valóság sokkal összetettebb. Ha a három, a sajtóban megjelent fő vádpont, a Déli Áramlat, a Mol-INA kérdés és a paksi szerződések témáját megnézi valaki, muszáj néhány árnyaló megjegyzést is figyelembe vennie.
A Déli Áramlat, vagyis az orosz gáz, Ukrajnát kikerülő szállítása lehet ugyan oroszbarátság a résztvevő országokban, de nem a most sokat kritizált Orbán-kormányzat állapodott meg erről az oroszokkal, hanem az előző. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az orosz gáz nem embargós áru egyelőre, és az orosz gázfüggőség ma még kikerülhetetlen adottság. Az orosz gáztól függetlenebb nyugati államok természetesen próbálhatják az EU versenyjogi érdekeit érvényesíteni a magyar, az osztrák, vagy a bolgár kormányzaton, de könnyű ezt az orosz gáztól nem függve, vagy az orosz gázfüggőségüket más megfelelő szállítási megoldással kipipálva hangoztatni. Az északi, vagy a „nagyon” nyugati tagországok nincsenek rászorulva az orosz gázra, a németeknek és a baltiaknak pedig már megvan a maguk elkerülő vezetéke, az Északi Áramlat.
Talán még pikánsabb a Mol helyzete. Itt a hírek szerint az lenne a magyar féllel az amerikai baj, hogy az INA horvát céget esetleg a Gazpromnak adná el Magyarország, azaz nem tartaná meg nyugati, uniós, vagy észak-atlanti érdekszférában. Csakhogy ez egy olyan sztori, ahol az Egyesült Államok sokkal inkább a szintén uniós tagország, Horvátországot vehetné elő. A Molnak esze ágában nem lenne kijönni Horvátországból, ha nem szívatná és adóztatná szét Horvátország folyamatosan (halkan persze megjegyezhető, hogy valami olyasmi történik a Mollal, mint Magyarországon a külföldi bankokkal).
A Mol ráadásul tőzsdei cég, valóban van benne érdemi magyar állami tulajdon, de a cégvezetésnek a részvényesek érdekeit is nézni kell. Ha Horvátországban ellehetetlenítik a társaságot és csak egy orosz vevő akad az eszközeire, akkor nem a globális transzatlanti érdekeket kell követnie, hanem a részvényesi értékmaximalizálást. Igen, az biztos, hogy az amerikaiak Horvátországot valóban nagyon figyelik, fel is ajánlották, hogy mediátorokat hoznak és közvetítenek a konfliktusban. Ezt a Mol üdvözölte, hiszen ahol egy cég és egy állam, vagyis a Mol és a horvát politika konfrontálódik, ott az amerikaiak vélhetően business-konform közvetítése csak segíthet a cégen. A Mol lelkes volt, de Ivan Vrdoljak horvát gazdasági miniszter nem is válaszolt eddig a felvetésre.
Ez kínos, ez rosszallást vált ki, ahogyan a horvát állam ott sem futott jó kört, hogy hangos nyilatkozatokban deklarálta, hogy nem fog gázt szállítani az arra az orosz gázcsapok elzárása esetén rászoruló szomszédos országoknak, és nincs most lehetősége fejleszteni az adriai kikötőit, ahol cseppfolyós gáz (LNG) érkezhetne. Mindez akár így is lehet, csak éppen a legutóbbi nagy gázkonfliktus idején a magyarok, nevezetesen éppen a Mol gázügyben rengeteg segítséget nyújtott a horvát félnek. A hála talán nem gazdasági kategória, de a politikában ezek azért fontosak.
Végül Paks ügye valóban nehezebben védhető. Nehéz bemérni, hogy mennyire amerikai ügy, mert az nem igazán reális, hogy amerikaiak, vagy franciák pótolják a kieső orosz blokkokat, de Paks ügye tényleg szokatlan. Akár, a nem éppen transzparens szerződés, akár a társadalmi vita hiánya, vagy az, hogy nem bírt Magyarország kiizzadni legalább egy látszat-tendert. Nem érthető igazán az időzítés sem, a kérlelhetetlen oroszbarátság, az pedig már külön pech, hogy a furcsa elköteleződés után borult keleten a nyugalmi helyzet, és lett Oroszországból public enemy number one.
De azt semmiképpen sem szabadna hagyni, hogy a fejekben minden összekavarodjon. A kitiltási botrány, az államilag nem üldözött, vagy nem kellően üldözött korrupció, annak minden ismert tulajdonnevével, kompetencia-központjával úgy ahogy van, kínos és üldözendő. Az energia-politika sem éppen szűzleányok terepe, tele lehet nagy játékosokkal, érdekekkel, szolgálatokkal, ugyanakkor nagyon gyenge próbálkozás úgy beállítani, mintha ezek miatt logikus lenne a bosszú.
Utolsó kommentek