Magyar cég-e ez a Wizzair fapados légitársaság, amely hamarosan a londoni tőzsdére léphet? Szeretjük-e mi magyarok a Wizzairt, vagy árulónak tartjuk?

Nem könnyű kérdés, két erősen eltérő álláspontot képviselnek azok, akiknek egyáltalán bármi eszébe jut e kérdésről, akik egyáltalán olvasnak gazdasági cikkeket. Nézzük az igencsak eltérő dallamokra írt két főcímdalt!

Kezdjük a pozitívval, miért is ne azzal kezdenénk? Szóval van ez a Wizzair, amely egy rendkívül feszesen versenyző iparágban, a fapados - más néven low-cost - légitársaságok piacán lett nagyon sikeres vállalkozás. Vezetője Váradi József egykoron a Malév, a hivatalos magyar légitársaság élén is állt, onnan kibukott, de lám, éljen az örökké küzdő ember, megcsinálta a maga légitársaságát, és sikeres lett. Mi ez, ha nem magyar eredetű nemzetközi sikersztori? Van már majdnem 50 gépük, repülnek ide, repülnek oda, és két üzleti területen valóban bivalyerősek. A turistajáratok és az Európán belül ingázó kisebb pénzű kelet-európai munkavállalók kiszolgálásában. Járatok mennek a spanyol, a görög tengerpartokra, de a lengyel, magyar, román, bolgár ingázókra is erősen számít a társaság, praktikusan azt is mondhatjuk, hogy ők viszik a rettegett kelet-európai vízvezeték-szerelőt Londonba. És lám, ez a magyar és lengyel indulású kis légitársaság mára akkora siker, hogy a legnagyobb londoni befektetési házak nyüzsögnek körülötte. Ha terveik sikerülnek, akkor nem is a kis pesti, hanem rögtön a nagy londoni parkettre léphetnek ki, akár 200 millió eurót bevonva a további terjeszkedéshez.

De létezik egy „magyarosabb”, kicsit fanyalgóbb, irigyebb megközelítés is. Van ez a sértett ember, ez a Váradi, elcsapták a Malévtól, és lám, addig ugrabugrált, amíg úgy feljelentette az uniónál a mi kedves nemzeti légitársaságunkat, hogy az kénytelen volt elpusztulni. Az ország így elveszítette egy komoly munkáltatóját, kevesebb turista jöhet az országba, bizonyos desztinációkat pedig jó időre elfelejthetünk. Ez a fickó ráadásul annyira idegenszívű, annyira nem nemzeti érzelmű, hogy lám, a cégét is kiköltöztette Budapestről Genfbe, biztos fájt neki az adófizetés, ha az magyar célokat szolgál. Most éppen tőzsdére megy, örülne a hazai parkett, ha ideérkezne, de mit csinál ez az arc, hát nem Londonba viszi a részvényeket? Ennyi öröme se legyen szegény magyaroknak.

Az üzlet az üzlet, éljen a verseny, tetszettünk volna vonzóbb feltételeket kínálni, azt meg persze úgysem tudhatjuk, hogy jól dönt-e a Wizzair. A mai online kereskedési világban a határok könnyen átjárhatók, így nagyjából mindegy, hogy hol megy tőzsdére egy cég. Talán egyedül az időeltolódásnak (például New York ilyen szempontból egy kifejezetten európai cégnek nem olyan jó választás), illetve a költségeknek van jelentősége. London például drága tőzsde, mert részvény-vásárlásnál egy magas (stamp duty elnevezésű) illetéket kell fizetni, ám a svájci központú Wizzairt ez nem érinti, mert ezt csak azoknak kell megfizetniük, akik székhelye az Egyesült Királyságban van.

A Wizzair üzleti hangsúlyai alapján érthető a londoni megjelenés, mert a társaság útvonalhálózatában London hangsúlyos, valamennyi repülőtér közül innen indul a legtöbb járata. Persze lehet abban bízni, hogy előbb-utóbb majd megjelenik Budapesten is, és miközben kint fontban, addig Budapesten forintban forog majd a papír. Az új és nagyon izgalmas budapesti részvény pedig itthon majd erős lefedettséget kap a magyar sajtótól és az elemzőktől.

Most tehát így állunk! Egyelőre ne fanyalogjunk, hanem örüljünk! Ha sikerül a bevezetés, akkor örüljünk annak, ha pedig néhány magyar befektető nagyon gazdag lesz, akkor annak. A részletek és a várható árazás tekintetében persze ma még erősen információhiányosak vagyunk, a Wizzair alig közöl adatokat magáról, majd ha lesz valódi kibocsátási tájékoztatója, abban biztosan sok elemezhető információ lesz.

Jó üzlet lesz beszállni a Wizzairbe? Tudja a fene. Éppen átalakulóban van az iparág, talán most van a csúcson, talán még a maradék piacot is elhódítja a klasszikus légitársaságoktól. Minden változik, minden forrong, egy valami azért állandó: az, hogy a fapados modell egyszerre viszonylag olcsó és egyszerre viszonylag bosszantó. Ezeknek mindig muszáj kifejezetten szemétkedniük velünk, hogy annál jobban megbecsüljük, hogy ennyiért is lehet repülni.

Az üzlet lényege a rossz szolgáltatás. Ha kell, kiállítanak a betonra egy órára. Ha kell, fizetni fogsz a kézipoggyászodért, a helyedért, a bankkártya-használatodért. Ha ezekért már nem lehet pénzt kérni, mert megtiltja az unió, akkor majd fizetsz azért, hogy két szemed van, vagy, hogy a zoknid rajtad maradhasson a repülőn, vagy azért, hogy élsz, jön a szívritmus-illeték. Ezek kreatívak, ezek rád szálltak. Ha pedig megszokod az új „költségeidet”, majd négy centivel megváltoztatják a felvihető csomag méretét és webshopot csinálnak egy bőröndgyártóval együttműködve. Folyton ötletelnek, de ez tudatos, hiszen a bosszantási faktor ellenére ugyanazok, akik a jegyvásárlás végén megfogadják, hogy soha többé nem repülnek fapadossal, legközelebb megint ott böngésznek a fapados oldalakon.

Másrészt hiába derogál sok üzletembernek a fapados, akik inkább kellemetlenséget is vállalva, csak klasszikus gépekkel hajlandók utazni, valójában ma már nagy különbség nincsen a fapados szolgáltatásokhoz képest. Mindkét csapat nagyjából azonos időt igényelve oldja meg az utazásokat, nagyjából azonos repterekre érkeznek.

A Wizzair az európai fapados iparágban amúgy nem is különösebben nagy játékos, nem egy Ryanair, vagy Easyjet, esetleg a klasszikus légitársaságokból kiszervezett Germanwings, vagy Norwegian, hanem egy kisebb szereplő. Most tőzsdére megy, becsüljük meg a sikerét! Lám, a kormányunk is megszerette. Egy ideig még botrány lehetett, hogy e cégben vállalt szerepet Oszkó Péter, a volt pénzügyminiszter, hogy nem szégyelli magát, miért nem mentette meg inkább a Malévot – olvashattuk a sajtóban. Ma már a Wizzair a kormányzatnak sem ellenség, hanem fontos partner, repül keletre új kedvenceinkhez, például az azeri Bakuba is! Hajrá keleti nyitás.

Valójában tényleg büszkék is lehetünk, egy igazi, nagyon kompetitív piacon lett „Jani” ez a cég, globális versenyben, sok nyugati játékost megelőzve. Persze, igaz, talán tényleg kinyírta a Malévot is, de sajnos az amúgy is menthetetlen volt.

Címkék: wizzair