Emlékszik még valaki arra, hogy miért vártuk az Európai Bíróság véleményét a devizahiteles szerződésekkel kapcsolatban? A hazai sajtó most kizárólag az árfolyamrés problémájával foglalkozik, ám a Kúria tavaly decemberi jogegységi határozata nem csak ezt a kérdést hagyta nyitva. Hogyan értelmezhető a főtanácsnoki vélemény az egyoldalú kamatemelések vonatkozásában? Világosak és érthetőek voltak-e a szerződésmódosítás feltételei? Alaposan áttanulmányoztuk a luxemburgi főtanácsnoki indítványt.

Egészen elképesztő, hogy két hónapja még a csapból is az folyt, hogy a Kúria az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások kérdésében megvárja az Európai Bíróság állásfoglalását, ám amikor megérkezik a főtanácsnoki vélemény, mindenki csak az árfolyamréssel foglalkozik, és a kamatemelés még csak említés szintjén sem kerül elő.

Pedig a luxemburgi főtanácsnok jogszakmai állásfoglalása ebben a kérdésben is iránymutatást ad, csak végig kell olvasni a nem kevesebb mint húsz oldalas dokumentumot.

Na, de haladjuk szépen sorban, kronologikus rendben.

A Kúriától az Európai Bíróságig

Történetünk a Kúria december 16-i jogegységi határozatával veszi kezdetét, amely nyitva hagyta az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás kérdését. Nem ugyanolyan mértékben, tegyük hozzá gyorsan: amíg ugyanis a kamatemelésekről szinte szót sem esett, az árfolyammarzs kapcsán a legfelsőbb bíróság megjegyezte, hogy ha az ügyfél a szerződés rendelkezései alapján ki tudta számolni, hogy mekkora a deviza vételi árfolyamán folyósított forint összeg és az eladási árfolyamon számolt törlesztőrészlet, a szerződés a Ptk. szerint nem ütközhet jogszabályba.

Ugyanakkor a tisztánlátás érdekében a Kúria a luxemburgi bíróság állásfoglalását kérte, lényegében két fő kérdést téve fel:

- vizsgálhatják-e a nemzeti bíróságok az árfolyamrés tisztességtelenségét, illetve a tisztességtelenség esetén belenyúlhatnak-e a szerződésekbe?

- a szerződési feltételeknek csak nyelvtanilag kell-e világosaknak és érthetőeknek lenniük, vagy az ügyfeleknek érteniük kell a kölcsön gazdasági hátterét is?

Néhány kormánypárti politikus, jelesül a jogszakmai kérdésekben felülmúlhatatlan Kövér László házelnök, gyávaságnak nevezte, hogy a Kúria Luxemburghoz fordult, ám erről persze szó sincs. Egyrészt a Polgári Törvénykönyvnek a tisztességtelenségre és az átláthatóságra vonatkozó paragrafusait egy uniós fogyasztóvédelmi irányelv alapján alkották meg, amelynek értelmezésben magától értetődően az Európai Bíróság a kompetens. Másrészt a Kúria egy az árfolyamrés tisztességtelensége miatt indított konkrét per, Kásler Árpád ügyével kapcsolatban kérte a luxemburgi véleményt, és mivel Kásler maga is fordulhatott volna az Európai Bírósághoz, a Kúria ki akarta zárni annak a lehetőségét, hogy jogegységi határozata ellentmondjon egy esetleges luxemburgi ítéletnek.

Megszületik a főtanácsnoki vélemény a Kásler-ügyben

No, jó, eljutottunk január 13-ig, amikor a svéd főtanácsnok, Nils Wahl közzéteszi állásfoglalását.

De miről is van szó a húszoldalas dokumentumban? Szinte kizárólag az árfolyamrésről, amiben semmi meglepő nincs, hiszen a Kúria Kásler Árpád ügyében kérte az Európai Bíróság értelmezését, aminek fő kérdése az, hogy tisztességes-e az árfolyamrés, azaz, hogy miközben az ügyfél az adott deviza vételi árfolyamon kapja a kölcsönt, eladási árfolyamon kell törlesztenie. Ám Wahl szóba hozza a kamatemelés problémáját is, miután az uniós fogyasztóvédelmi irányelvnek nem csupán a világosságra és érthetőségre vonatkozó passzusaira hivatkozik, de azokra a helyeire is, amelyek szerint a banknak joga van a „kamatláb vagy a pénzügyi szolgáltatás nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van”, azzal a kikötéssel, hogy erről az ügyfelet a lehető legrövidebb időn belül értesíti, és az ügyfélnek joga van a szerződést azonnali hatállyal felmondani.

Tehát a hivatkozott uniós irányelv sem rendelkezik másként, mint a hazai paragrafusok: ha van érvényes indok, például nő az országkockázati felár vagy a bankközi kamatláb, netán nem fizet az ügyfél, a bank egyoldalúan megemelheti a kamatokat, hiszen csak így valósulhat meg az értékegyensúly elve; miközben az ügyfél az árfolyamkockázatot vállalja, a bank az ügyfél nemfizetésének kockázatát, ez így fair az Európai Unió szerint is.

Így önmagában az egyoldalú kamatemelés intézménye jogilag támadhatatlannak tűnik, a kérdés inkább csak az lehet, hogy világosak és érthetőek voltak-e azok az indokok, amelyek alapján a bankok megemelték a költségeket?

Wahl a világosságról és érthetőségről azt írja, hogy annak „nem tisztán formai vagy nyelvi szempontokra kell korlátozódnia, hanem figyelembe kell vennie az információk egyenlőtlenségét, ami a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó közötti kapcsolatot jellemzi”. Vagyis hogy a szerződési feltételeknek nem csupán grammatikai szempontból kell érthetőeknek lenniük, de lehetővé kell tenniük azt is, hogy az ügyfél mérlegelni tudja a szerződés megkötésekor rögzített jogokat és kötelezettségeket. A világosság és érthetőség követelményét Walh szerint – mind az árfolyamrés, mind az egyoldalú kamatemelések tekintetében – vizsgálhatják a bíróságok.

Merre tovább?

A főtanácsnoki állásfoglalást értelmezve egyes elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy a devizaadósoknak nem a Kúria kiegészített és kötelező érvényűnek vizionált jogegységi határozatában, hanem az egyedi bírósági döntésekben érdemes reménykedniük. Ez valószínűleg így is van, már csupán azért is, mert ha a Kúria – ellentmondva az uniós és a hazai szabályozásnak– tisztességtelennek nyilvánítaná például az egyoldalú szerződésmódosításokat, és a kormány ennek megfelelően módosítaná a törvényt, a bankoknak olyan nagyságú kezdő kamatlábat kellene meghatározniuk a megborult értékegyensúly helyreállításáért, hogy a jövőben csak alig valaki venne fel hitelt, és teljesen összeomlana a lakossági és vállalati hitelezés.

Az egyedi bírósági döntésekre azért lehet szükség, mert a tapasztalatok alapján valóban vannak hiányos hitelszerződések, amelyekben – világosan vagy egyáltalán – nem rögzítették a kockázatokat és a kamatemelések indokait, illetve olyan is előfordult, hogy a bank nem a szerződésben rögzített indokok valamelyike miatt emelt meg a kamatot. Ezeket az eseteket – a főtanácsnoki iránymutatást követve – külön-külön meg kell vizsgálni, és ha a magyar bíróságok hiányosságokat találnak, érvényteleníteniük szükséges a kérdéses feltételeket.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatok, illetve a hitelszerződések nagyjából egy kaptafára készültek, és túlnyomó többségükben érthetően és áttekinthetően voltak rögzítve a kockázatok és az egyoldalú szerződésmódosítás okai, azaz biztosítva volt az információk egyenlősége az ügyfél és a bank részéről. Ilyen dokumentumok birtokában sem a Kúriánál, sem az Európai Bíróságnál nem nagyon érdemes arra hivatkozniuk az ügyfeleknek, hogy ők nem olvasták el figyelmesen, vagy nem értették meg, mit írtak alá; elvégre a személyi jövedelemadózás kötelme alól sem mentesülhetünk, ha nem értjük az adózási szabályokat.

Címkék: kormány bank devizahitel svájci frank Kúria Európai Bíróság devizahiteles válaszai