Felelős-e a kormány a 314 forintos eurós árfolyamért, kérdezte (volna) a kormánypárti képviselőktől egy online hírportál, de választ lényegében senkitől sem kapott. A hallgatag képviselők szerencsétlenkedése végigpörgött az interneten, a budai Hegyvidék polgármestere, Pokorni Zoltán például azzal próbált kitérni a válasz elől, hogy: „nem nagyon értek az árfolyamhoz…” Érdekes megjegyzés ez olyan önkormányzati vezető részéről, aki alatt – forintban számolva – sokmilliárdos devizahitelt vett fel a kerület.

A politikusok szorult helyzetben gyakran menekülnek abba, hogy ehhez vagy ahhoz nem értenek. Dávid Ibolya igazságügy-miniszterként például annyit válaszolt a fradi B-közép antiszemita rigmusai kapcsán a felelősséget firtató kérdésre: nem értek a focihoz. Vagy ott a másik veretes mondás: „mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen” (copyright Simicska Lajos), ami a Fidesz-holdudvar körüli cégbotrányok kapcsán hangzott el először.  Csakhogy legfeljebb magánemberként van joga bárkinek is hülyének lenni, például akkor, amikor 2006 környékén a kocsmai haverra, vagy a szomszédasszonyra hallgatva fölvette a svájci frank hitelt, mert az milyen tuti dolog. De ha valaki százmilliárdos közvagyonnal, közpénzzel gazdálkodik, pénzügyi apparátus dolgozik alatta, az nem védekezhet azzal, hogy nem ért az árfolyamhoz.

Az önkormányzatok devizaadósságainak keletkezése azonban sok esetben valóban olyan, mintha a megválasztott képviselők teljesen hülyék lettek volna az árfolyamhoz, pontosabban az árfolyamkockázathoz.  Volt olyan önkormányzat, amelyik direkt üzletelt a devizahitelekkel. A budavári önkormányzat 9,2 milliárdos költségvetésében nem volt hiány, sőt a működés során 100 milliós többlet volt várható, készpénzállománya 1,6 milliárd forint körül mozgott, 2007 végén mégis 1,5 milliárdos kötvénykibocsátásról döntött (18 éves futamidővel, a tőketörlesztésre négyéves türelmi idővel). A pénznek még helye sem volt, így a HVG egyik korábbi cikke szerint az volt a tuti üzlet, hogy a svájcifrank-alapú, mintegy 3,3 százalékos kamatozású hitelt 8 százalékos forint kamatra ki tudják helyezni.”

A devizakötvények kibocsátása során egyes önkormányzatok vezetői Soros Györgynek, pénzügyi mágusnak, a dubai befektetési alap menedzselőinek képzelték magukat.  Holott ha a családokhoz nem is jutott el, de a közpénzekkel gazdálkodók számára mindenképpen intést kellett volna, hogy jelentsen az a néhány – igaz nem túl erős hangú – figyelmeztetés, amelyet a válság kitörése előtt 3-4 évvel a jegybank a devizahitelek kockázataira tett. Hallani lehetett azért arról is, hogy a CHF árfolyama történelmi mélyponton van, tehát a forint szempontjából elsősorban romlásra lehet számítani.

Attól, aki a saját 5-10 millió forintjáról dönt, nem várható el, hogy pénzügyi stabilitási jelentéseket olvasson. De az, aki több tízmilliárdos közpénzekről dönt, azoktól igen. Ennek ellenére az önkormányzatok nyakló nélkül vették föl a devizahiteleket. Közpénzzel nem szabadna pókerezni, nem lehet árfolyamkockázatot futni.  

 Az árfolyamhoz saját elmondása szerint nem nagyon értő budai polgármester irányítása alatt az egyik leggazdagabbnak számító önkormányzat, a budapesti XII. kerület például 2012 végére közel 9 milliárd forintnyi adósságot halmozott föl (mai árfolyamon) nagyrészt deviza alapú kötvényekkel. Az így szerzett forrásból pedig sokszor veszteséges beruházások születtek. Ám az adósság miatt hamarosan nem kell, hogy bárkinek a feje fájjon a hivatalnál. Február 28-án elérkezik itt is az önkormányzati adósságkonszolidáció második szakasza, s eltűnik a devizaadósság.

Rengetegen rajtavesztettek, olyanok, akik bár devizabevételekkel nem rendelkeznek, mégis devizahiteleket vettek föl. De főként a magánemberek. A közpénzekből spekulálók nagy része viszont megússza, amikor az állam átvállalja az így keletkezett adósságok jelentős részét is, svájci frank és euró alapú devizahiteleket. Összességében mintegy 600-700 milliárdos önkormányzati adósságot konszolidálnak az adófizetők pénzéből, köztük olyan devizahiteleket, amelyeket úgy vette fel az önkormányzatok, mintha alacsony kamatozású forinthitelek lennének, azaz nem járna velük árfolyamkockázat.

Az állami adósságátvállalással a polgármesterek jól járnak, azok is megússzák, akiket felelősséggel tartoznak a felelőtlen kockázatvállalásért, ősszel pedig újra indulhatnak a polgármesteri címért.  Azoknál az urnáknál dől majd el a sorsuk, amelyekbe a szavazócédulák nem kis hányadát éppen azok a lakosok dobják majd be, akik most is nyögik a devizahitel melletti egykori – s mostanra igen rossznak bizonyult – döntésük terhét. Vajon milyen érzés lesz számukra, hogy – adójuk révén – éppen ők segítenek kihúzni a vízből a devizahitelekbe belerohanó önkormányzati vezetőket.