A valóság a százalékok mögött

Az egyszerűsített vállalkozói adó olyan hibrid pedagógiai eszköz, mint mikor a rossz szülő azt mondja gyerekének: „nem érdekel hol kujtorogsz, de vacsorára itthon legyél.” Ettől senkinek sem lesz jobb, de egyszerre élvezhető a szabadság és a fegyelem látszata. Mi kellene helyette?

FIGYELEM: az alábbiakban vázolt számviteli megoldások alkalmazása törvénybe ütközik. Alkalmazásukra felelősséget nem vállalunk, illetve nem is bíztatunk senkit erre, csupán bemutatjuk a történések egy lehetséges szcenárióját.

Ha az EVA a válasz, akkor a kérdés így hangzik: „milyen adónemet találjunk ki azoknak, akik jobb híján minden eszközt megragadnak, hogy elkerüljék az adózást, ugyanakkor ha szabálykövetők lennének, az nekem sem lenne kedvemre?” Az EVA létrehozása annak beismerése volt, hogy az állam nem képes gátat szabni a számlás foglalkoztatásnak, az elköltségelt kényszervállalkozásoknak, a minimálbéren (vagy azon sem) bejelentett emberek kápés kifizetéseinek. Nyűg volt ez az állam nyakán rövid és hosszútávon: egyfelől százmilliárdokat bukott el a tömeges népi adócsaláson, másfelől fenyegető volt, hogy ezek a néprétegek zéró megtakarítással érkeznek a nyugdíjkor küszöbére. Ezért kitalálták az EVA intézményét. Népszerű adónemmé vált, főleg azért, mert aki kitalálta, az annyira együgyű volt, hogy nem vette észre, hogy az államnak nettó bukás a sztori a népszerűsége ellenére: az EVA-ként befolyó adóbevételeknél egy kicsivel nagyobb lukat ütött az ÁFA-bevételeken. Később szigorítottak a feltételeken. A jövőre tervezett 35, vagy 40 százalékos kulcs önmagában nem tűnik olyan nagy plusz tehernek, de ha hozzávesszük, hogy a saját foglalkoztatás költségei, valamint az ÁFA is emelkedtek, akkor azért ez így összességében van annyira perspektivikus, mint egy lábunkra dermedt betonkockában állni egy hajó tatján.

Mindenki reszket, hogy mi lesz ezután, pedig könnyű kiszámolni: ahogy nem érte meg foglalkoztatva és bejelentve lenni az EVA előtt, ugyanúgy – vagy még kevésbé – nem éri meg 2012-ben. Mert milyen ember is egy evás? Nézzünk pár példát:

Jácint a tördelő: korábban egy kiadónál dolgozott, választhatott, hogy nettó 100-at kap bejelentve (éhhalál), vagy 220-at, ha vállalja az EVA-t. Jácint kitanulta az evázást, eleinte kis külön melók is beestek, és jó volt ide-oda is számlát adni. Manapság külön meló alig, egykori kuncsaftjai vagy tönkrementek, vagy lehetetlen árakat kívánnak, vagy csak simán megunta, hogy sosem fizetnek. A kiadótól elküldték, jelenleg egy reklámcégnek dolgozik, olyan átlag 60 napra fizetnek neki, hangulata elég tré, de legalább jobbak a csajok, mint egykor a szerkesztőségben. A reklámcég vezetője, Martin már előre jelezte, hogy ne is álmodjon róla, hogy EVA helyett be lenne jelentve. Jácint nem vitatkozik.

Tibor, a biztonsági őr: Tibornak sokáig jó volt a sora, nem kellett állnia a bankfiókban, ahol dolgozik, hanem az ATM mellett egy kis fakkban ülhet, de többnyire segít fénymásolni, és ha munkaidő után szülinapozás van, akkor általában munkatársként tekintenek rá a frontoffice-os lányok, bár ő nem banki alkalmazott. Igazából a biztonsági cégnél sem alkalmazott, valójában Roland, a cimborája ad le nagyobb számlát kettejük helyett is. Rolanddal korábban megromlott a viszonya, mert évről évre kisebb pénzt ad neki kézbe, konzultált is egy könyvelővel, de az is azt mondja, hogy Roland cége evás, így jogos, ha csökkent a pénz. Roland most azt mondja, hogy nem fogja tudni vállalni jövőre a közösködést, Tibor ezt nem veszi jónéven, de ünnepek előtt egyszerűen nincs türelme a jövőn gondolkodni. Az foglalkoztatja, hogy állítólag a bank jövőre bezárja azt a fiókját, a helyén valami használtruhás bolt nyílik, a bank nem is akar helyette új fiókot nyitni. Egy ideje a céges szülinapok sem olyan jó hangulatúak a bankban. Hogy a biztonsági cég áthelyezi-e őket máshova, nem tudni.

Alex, a vállalkozó: Alex az energiaitalos iparágban nagymenőnek számít, igaz ő nem az itallal foglalkozik, az a nagykutyák biznisze. Alex olyan promóciós eseményeket szervez és bonyolít, amikre özönlenek a tinik. Az elmúlt 2-3 év viszont már hajmeresztően gyenge volt, a szörpösök marketing büdzséje évről évre apad, és akkor ráadásul jön még a chipsadó is. Alexnek van egy evás cége, így valójában a rendezvényes cégben papíron az anyja a tulajdonos. Az evás cég pedig időről időre számlát ad a rendezvényes cégnek, így tudja kivenni Alex a pénzt a cégből, de idén már nem tudott havonta, csak 5-6 hetente, ha egyáltalán. Ha most még az evás céget is be kellene zárnia, és alkalmaznia kellene magát, akkor végképp nem éri meg. Alex azt fontolgatja, hogy inkább beviszi az egész boltot Martin nevű haverja cégébe, és akkor ott ő lehetne az Event üzletág. De Martin is panaszkodik, hogy eddigi legnagyobb ügyfelük – valami bank – már kilátásba helyezte, hogy csökkenti éves rendezvénymarketing-költését, mert éppen racionalizálja a fiókhálózatot.

Kiragadott, de életszerű példák. Egyikük sem lesz hirtelen bejelentve, nem azért, mert nem akarják, hanem mert nem racionális, vagy az, akin ez múlik, ettől elzárkózik. Nem ők az adócsalók, hanem a rendszer.

Mit fognak csinálni? A megoldás az EKHO, legalábbis addig, amíg nem kerül az is célkeresztbe. Igaz ugyan, hogy csak a foglalkozások egy nagyon szűk körére lehet alkalmazni, de nincs az a cég, ahol ne lenne szükség néhány alkalmazott grafikusra, szövegíróra, színházi dramaturgra, esetleg parókakészítőre (viccen kívül, ezek azok a foglalkozások, amiknél választható az EKHO)! Tehát az evás vállalkozást vissza kell terelni sima társasági adó hatálya alá, és abban ekhosként kell alkalmaznunk magunkat. Ha valakit zavar, hogy a cégtulaj egyben ekhos alkalmazott, akkor azt fogják csinálni az egykori evások, hogy egymás cégeiben lesznek ekhosok.

Ha jövőre eváznánk, és azt feltételezzük, hogy egy 250ezres számlát adnánk a megbízóinknak havonta, akkor abból 40%-os EVA és iparűzési adó levonása után 187ezer lenne (ez idei számokkal még 216ezer lenne), de ebből kellene még magunkat minimálbéren foglalkoztatni (kb. további 35-40ezer forint költség), illetve egyéb költségeinket el nem számolhatóan fedezni.

EKHO alkalmazásával mindez következőképpen alakul: havi 200ezres bér a munkáltatói költségekkel együtt kb 250ezer forintba kerül, innen érdemes indulni az összehasonlítás végett, hogy a „munkaadónknak” cakkumpakk ugyanannyiba kerüljünk, mint eddig evásan). 200ezres bér ekhosan tisztán 170ezer forintot ad ki. Továbbá a költségeinket (új nyomtató, tisztítószerek, internet előfizetés, hírlap) ismét számlára fogjuk (fogják önök) venni. Ha a cégnek nincs más bevétele, akkor érdemes magunkat kisebb ekhos béren foglalkoztatni, és bent hagyni a társaságban annyi pénzt, ami az ilyen havi, számlára is megvehető kiadásokat fedezi.

A gazdaság visszaszürkül, az adóbevételek pont semennyire sem csökkennek, de Jácint, Tibor és Alex sem mennek egyelőre a híd alá.