Jó magyar befektetési lehetőséget keres? Ne izgassa magát! Mindenki megnyugodhat, hiszen úgyis mindenki mindennel bukni fog. Most nagyjából így áll a várható forintpiaci trendek ismeretében a magyar, forintalapú megtakarítási instrumentumok helyzete. A Magyar Nemzeti Bank iránymutatása alapján is nehéz lenne más jövőképet elképzelni, mint a tartósan gyengülő forint képét.

A képlet egyáltalán nem bonyolult: van nekünk egy kicsinyke fizetőeszközünk, amit az utóbbi években nagyon szerettek a befektetők, magyarok is, külföldiek is. Vették mázsaszámra a ropogós forintot az őstermelőktől (ezek volnánk mi, magyarok), amelynek ára ettől viszonylag stabil maradt (egyéb okok miatt sajnos még kicsit így is gyengült). Azért vették nagy tételben hajnalban a forintot a vevők, mert abból nappal olyan kötvényeket lehetett vásárolni, amely még valami pozitív hozamot is fizetett. Miközben a fejlett világban a kockázatmentes kamat már nulla körül lézengett, a magyar állampapírok, forintosak, vagy keménydevizásak (írásunk szempontjából most az előbbi az érdekes) bőven infláció feletti reálhozamot fizettek.

Aztán a jegybank ügyesen kihasználta a nagy likviditást, a sok szabad nemzetközi forrást, és jogosan azt gondolta, hogy ha ennyi pénz keres helyet magának a földgolyón, akkor nem kell 4 százalék reálhozamot fizetni a befektetőknek, majd később azt gondolta, hogy nem kell 3 százalék reálhozamot fizetni, majd kicsit később már azon merengett, hogy nem kell 2 százalék reálhozamot sem fizetni és így tovább. Vagyis szép, ütemes kamatcsökkentésbe kezdett. Ki ne hallott volna erről a nagy ollócsattogásról? Az elemzők már sokszor azt gondolták, hogy itt a pince mélye, de Matolcsy György jegybankelnök csak nem hagyta magát, egészen 2,1 százalékig levitte az alapkamatot.

Két tucat kamatvágás után az utolsó csökkentésénél aztán húzott egy meglepőt. Kiállt a népek elé, és még azt is elmondta, hogy eddig volt a Szabadság téren kutyavásár, és nem tovább. Nagykanizsa, végállomás, nem megy tovább, és most aztán be lehet betonozni a kamatszintet. Most aztán jó sokáig 2,1 százalék marad a kamatszint. Ha ezt mondta, biztosan így is lesz, a jegybank tartani szokta a szavát. Ha azt mondja, hogy van tere a kamatcsökkentésnek, akkor az úgy is lett, ha azt mondja, hogy van tere a kamattartásnak, akkor vélhetően ez is komoly elhatározás.

Hogy következik mindebből, hogy a forint gyengülni fog? Magyarország alapkamata ma már kifejezetten alacsony, alulról szagoljuk (szerencsére még nem az ibolyát), de még a lengyeleket is, akikkel korábban összehasonlíthatóak voltunk. A magyar gazdaság mutatói most alapvetően nem rosszak, csírázik a növekedés, lehet további pozitív hírekben reménykedni. De a befektetőket nem ez érdekli, hanem az, hogy milyen kockázatok mellett tudják javítani portfólióik hozamait.

A magyar kötvények most már olyan sokat nem tudnak hozzátenni a hozamtermeléshez, ugyanakkor kockázat van bőven. Legfőképpen a devizahiteles-mentés, amit magánemberként üdvözölhetünk, de azért leginkább Szikora Robinak lehet igaza. Azaz indokolt a „szeretlek is, meg nem is” hangulat, hiszen a magánembereknek pénzvisszatérítést jelentő nagy nekibuzdulás a másik oldalon olyan, a pénzügyi rendszerre mért csapás, ami befektetői kockázat. Különösen a még előttünk álló forintosítás jelent nagy mennyiségű devizavételt, ami miatt borítékolható egy kiadós forintgyengülés. Már csak az átváltás miatt is, de azért is, mert ha a lakosság már nem csücsül ezermilliárdnyi devizahitelen, akkor a kormány hajlamosabb lesz még jobban elengedni a forintot, mert nem fog zúgni a választók hada a megemelkedett törlesztők miatt.

A forint amiatt is inkább gyengülni készül, mert a 2,1 százalékos alapkamatot csak trendszerűen gyengülő forint mellett lehet tartani, és az MNB nem is titkolja, hogy nem tervezi az ereszkedéstől megvédeni a forintot. Az európai konjunktúra sem olyan „hű, de penge” mostanában, térségünkben jelentkezik a feltörekvő piacok örök és egységes mumusa, a geopolitikai feszültség.

Ha pedig a magyar megtakarító, ez az összességében óvatos, de alapjában rendkívül bölcs élőlény, nagyobb mennyiségben vándorol devizás befektetések felé, hogy így védje gyermekei számára a vagyona értékállóságát, hát az is egyfajta eladói nyomás lehet. Ebben a világban ugyanis már az is remek befektetési döntés, ha odamegyünk a Change feliratú kis bódéhoz, és beváltjuk a 313 ezer forintunkat ezer euróra. Nem kell sokáig magyarázni, hogy ha egy év múlva 330 forint lesz egy euró, akkor a ruhásszekrényünkben tartott ezer euróval sokkal jobb forintban mért profitot realizálunk, mintha mégoly kiválóan is diverzifikáltuk volna a portfóliónkat a különböző forinteszközök között. Aki pedig nem a pénzváltó irányába indul a vastag pénztárcával, az devizaalapú befektetést is találhat magának, az ilyenekkel még egykét százalék nominális hozammal is megspékelhető a forint-gyengülés haszna.

Természetesen nem csak ez a forgatókönyv képzelhető el, nem ezer százalék, hogy a forint még gyengébb lesz. Ma reálisan ez a kép, de olyan szcenárió is van, hogy a forint bivalyerős lesz, hiszen azért kis devizánk nemzetközi megítélésén mindenféle paraméterek változtatásával lehet módosítani is. Ha például az MNB mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy bebetonozza az alapkamatot a 2,1 százalékos szinten, akkor erősebb is lehet a forint. Sőt, még az is megváltoztathatja a környezetet, ha az MNB nem nyúl a kamatokhoz, csak legalább kijelenti, hogy figyeli a piacot, és annak függvényében lép, ha kell. Vagyis, ha úgy hozza az élet, nem ragaszkodik saját kitűzött céljaihoz.

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy egy devizában ennyire eladósodott országban, valakiknek be van kattanva a gyenge forint bája. Amíg így van, nagyon komolyan érdemes mérlegelni mindenkinek, hogy forint-, vagy devizaalapú megtakarításai legyenek.

Címkék: forintárfolyam