Divat manapság a Hanza-szövetség hanyatlását felhozni, az EU-válságát magyarázandó. Mivel az érettségik idején amúgy is többen hajlandók belemerülni a történelembe, lássuk, ki mire emlékszik a Hanza-városokkal kapcsolatban, s mi ment feledésbe?
A mai kor emberének, akinek kötelezően van egy nemzetisége, állampolgársága, személyije, lakcímkártyája, útlevele, nehéz elképzelnie, hogy ez valaha egyáltalán nem így volt természetes. Már attól is megborzongunk, ha valaki kettős állampolgár, esetleg több országban is fenntart egzisztenciát. Az olyan kövérkés francia színészekre pedig, akik pár százalékos adókedvezményért ezer kilométerekre költöznek, kifejezetten ferde szemmel nézünk. Sokan megszólják a NATO- és EU-tagsággal járó kötelezettségeket, mondván, miért is lenne bármi közünk az unióhoz velünk egyszerre csatlakozó Máltához, és miért kellene a fiainknak kontinensekkel odébb háborúzni valamilyen korábbi államférfink által aláírt egyezség okán? Az átlag magyar külpolitikai és nemzetközi viszonyulása nagyjából leírható azzal, hogy „mindent a maga idejében, mert amíg a szomszéd faluba vezető út felújítására sincsen pénz, addig ne álljon itt sorba a szerecsen gyerek valami szövetségre hivatkozva élelemért meg védelemért”. Így gondolkodik egyébként az átlag angol, és a legtöbb átlag európai polgár is.lti-tenger partvidékén, hanem pár száz kilométerre a kontinensen befele is. A Hanza-városok szövetségének központjaként Lübecket tartják számon, ami egy komolyabb átalakítás után 1159-ben vette magának a bátorságot, hogy a szövetkezést formalizálja, bár bőven találni olyan történelemkönyvet is, amelyik a 13. század közepére teszi a hivatalos premiert, amikorra már a ma ismert Németország északi felének minden jelentős városa valamilyen formában tag volt, egészen Kölnig.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek