Hamarosan robban a végtörlesztési bomba
Mire a hétvégi havazásból kivakarja magát az ország, várhatóan az is kiderül, mennyit nyertek a végtörlesztők – és ebből adódóan mennyit is vesztett a hazai bankrendszer a végtörlesztésen. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ugyanis hét elejére ígérte a januári adatokat. Mindez leginkább azért érdekes, mert míg tudható, hogy december végéig közel százezer devizaalapú ingatlancélú kölcsönt törlesztettek kedvezményes fix árfolyamon, addig egyelőre fogalmunk sincs, hogy a végtörlesztési hajrá utolsó hónapjában, nevezetesen január 30-ig még hányan nyújtottak be igazolást a törlesztéshez rendelkezésre álló fedezetről.
Több jel szerint is nagy hajrá volt, ahogy ez más téren is szokásos. Az egész kgfb-kampányt, a magán-nyugdíjpénztári bennmaradást és a többi sorban állós, türelmetlenkedős, utolsó pillanatos népnemzeti társasjátékot mintha csak nekünk találták volna ki. Nincs az a vesztésre álló nemzeti vízilabda válogatott, amelyik úgy tudna hajrázni, mint a hivatalos ügyeit intéző magyar kisember, különösen, ha nem csak adminisztrációról, hanem pénzről van szó. Márpedig itt súlyos pénzekről beszélünk, és a második harmad végén a végtörlesztők-bankok állás 468:174 volt (milliárdban), mármint 468 milliárdot fizettek a fix árfolyamon törlesztők, míg ezen a bankrendszer 174 milliárdot bukott.
Most csak az a kérdés, hogy az utolsó hetek felpörgést hoztak-e, vagy voltak-e olyan tényezők, amelyek eltérítették kedvezménytől megbabonázott tömegeket – ha nem is a bankfiókoktól, de legalábbis a végtörlesztéses konstrukciótól. Hogy ez nem csak minket érdekel, jól mutatja az a már január 5-én kiadott PSZÁF közlemény, melyben a pénzügyi felügyelet az utolsó egy hónapban rejlő bizonytalanságra hívja fel a figyelmet: „A ténylegesen végtörlesztett fogyasztókkal párhuzamosan év végéig jelentősen nőtt a végtörlesztési szándékukat bejelentő ügyfelek aránya is: ezek szerződéseinek száma és ingatlancélú hiteleik volumene mintegy kétszerese a már végtörlesztettekének. Ez jelentős bizonytalansági tényező a hitelező szektornak az elkövetkező időszakban.”
A „jelentős bizonytalansági tényező” valóban aggasztó voltát mi sem jelzi jobban, minthogy a felügyelet a fenti megállapítást követően január 13-án határozatban rendelte el a bankoktól és a hitelintézetektől, hogy rendkívüli adatszolgáltatás keretében heti gyakorisággal jelentsék hányan igazolták, hogy van fedezetük a végtörlesztésre. Ha beválik a felügyelet prognózisa, akkor a december végi (piaci árfolyamon) 642 milliárdnyi végtörlesztési volumen január 30-ig akár kétezer-milliárdra is nőhetett, beigazolva azt a korábbi bankszövetségi nyilatkozatot, mely szerint az egész program 500 milliárd forint körüli veszteséget okozhat a hazai bankrendszer számára – vagy ekkora nyereséget a végtörlesztők javára – ez ugyebár nézőpont kérdése. Banki elemzők ennél kisebbre, 400 milliárd forintra becsülik a várható lakossági nyereséget/banki veszteséget, abból kiindulva, hogy a legfürgébb végtörlesztők azok lehettek, akiknek a legtöbb nyereséget hozta az akció, így a bankok egy-egy visszafizetett hitelen elszenvedett vesztesége is csökkenhet a végső határidő közeledtével.
Van azonban egy tényező, amely még a nemzetközileg csodált nemzeti hajrázási képességet is le tudja győzni. A forrás hiánya. Mert nem mindenki tud hirtelen egy nyaralót eladni, további jelzálogot tenni a házára (különös tekintettel az időközben módosuló jelzálog-szabályokra), hitelt felvenni, vagy kölcsönkérni a rokonoktól. Ezzel azonban jelentősen ellentmond az a több helyen (többek között itt a blogban is) leírt vélekedés, mely szerint a végtörlesztés csábító hatására korábban elképzelhetetlen mennyiségű készpénz jelent meg a rendszerben, ami akkora párnacihát feltételez, amellyel kevés ország büszkélkedhet. Legalábbis a statisztikák a pénzbeáramlásról ezt mutatják: a végtörlesztések több mint 80 százaléka nem a kedvezményes kiváltó hitelekből érkezett december végéig, hanem „az ügyfelek saját megtakarításaiból.” Ez az arány persze januárban más is lehetett. Vannak jelek, amelyek szerint az év első hónapjában jelentősen nőtt például a takarékok által devizahitel-kiváltásra folyósított hitel.
A végtörlesztési rohamot valamennyire persze visszafoghatta egy másik csodafegyver, az új árfolyamgát. Egyre többen kalkulálják úgy, hogy az áprilistól elinduló árfolyamgátat jól kihasználó adósok összességében nagyobb nyereségre tehetnek szert, mint a hitelből végtörlesztők, akik az árfolyamkockázatot kamatkockázatra cserélik. Persze leginkább azok, akik korábban sem azon dilemmáztak, hogy törlesszenek, vagy inkább rezsit fizessenek. Ők például foghatják a szabaddá váló, mondjuk havi húszezer forintjukat, és betéve egy lakás-takarékpénztárba, még évi 72 ezret kapnak is állam bácsitól az egész tetejébe. Persze ezen nem lehet még aznap vagy abban az évben új házimozit venni, de ha már a talált pénzhez még hozzádobnak egy keveset, akkor ne legyünk telhetetlenek. És akkor most nem vesszük sorra a többi pénzcsinálási konstrukciót, melyek a havi rendszeres megtakarítás alapján elérhetővé válnak a nélkül, hogy egy nagyobb összeget ki kellene gyorsan csavarni a rokonok kezéből azzal, hogy majd becsszó visszafizetem.
Mindez persze fikció, s nem biztos, hogy be is igazolódik. Ha másért nem, akkor azért, mert a nagy nemzeti adócsalásból befolyó és a nagy nemzeti párnacihába beletuszkolt dugipénzeken csücsülők az eddigi track record alapján nem nevezhetők kimondottan szofisztikált pénzügyi befektetői körnek. Miért pont most változnának meg?
Tehát marad az alaptézis: a végtörlesztők hada beborítja a bankokat, mint a fővárost az éjfélre várt havazás.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
Utolsó kommentek