A kormányfő által ma megerősített, kedvezményes árfolyamon való devizahitel-előtörlesztés ötletét sokféle kritika érte. De nem csak technikai, pénzügyi, morális, és gazdasági aggályokat vet fel. Van egy kevéssé hangsúlyozott, de messzebb mutató következménye is. Azonnal megsemmisíti a kinövekedés mítoszát.
A tavalyi választási nyereség után összeálló Matolcsy-program, az azt megtámogató nyugdíjvédelmi akció és minden azóta elénk tálalt elgondolás arra az elvre épült, hogy hosszabb távon kinövekedjük a válságot. Mert az embereknél hagyott pénz, meg a sok új munkahely az majd olyan gazdasági növekedést hoz, amivel vállalható lesz a későbbre tolt deficit, ha eljön a fizetésnap. Ezt persze ugyancsak ezer helyen kritizálták már, alapvetően a münchhauseni (hajamnál fogva rántom ki magam a bajból) paradigma tarthatatlansága miatt. Mert a munkahelyeket meg a növekedést nem bejelenteni kell, hanem megélni.
Az akciós előtörlesztési hirdetmény azonban ezzel a kinövekedési programmal is szemben áll. Hiszen abból indul ki, hogy az emberek egy jelentős részének van pénze az előtörlesztésre. Ha valóban van, akkor talán érdemes lett volna őket befektetések felé terelni, mert azzal, hogy ez a pénz az ingatlanok tehermentesítésére megy el, voltaképp ismét passzív vagyonelemmé válik, kivonódik a gazdaság vérkeringéséből. Ha pedig nem pénzben van, hanem mondjuk autóban, lakásban, műkincsben, akkor mobilizálásukkal túlkínálati hullám sújthatja ezeket a piacokat. A növekedéshez tehát nem marad gyúanyag.
Mekkora vajon az esélye annak, hogy a végtörlesztési akcióból inkább egy hitelforintosítás kerekedjen ki? Amiből persze - a kormányfő ígérete szerint - ki lesznek zárva az uzsorások. Nem sok, az uzsorásokon kívül senki sem ad majd ugyanis hitelt azoknak, akik már most feketelistások, és akiknek a legnagyobb szükségük lenne valamilyen könnyítésre.
Az akció eredménye tehát jó eséllyel egy rettenetesen kifilézett, nagyon rossz értékű hiteltömeg. Ez maradhat azután, hogy az önerőből fizetőképes és a konvertálásra alkalmas adósok kimenekülnek a süllyedő hajóról. A bankok pedig próbálják majd ezek után megnyugtatni betéteseiket, hogy jó helyen v an a pénzük, a hitelezési veszteségekre elegendő tartalékot tudnak képezni jövedelmükből. Nem lesz könnyű. Ebben az országban ugyanis pár cukorhiányos hír cukorért sorban álló autókonvojokat eredményezett a párkányi Jednotában.
Ha pedig megrendül a betétesek bankok iránti bizalma, akkor már az lesz a legkisebb bajunk, hogy a kormányfő szeptember 12-i bejelentése hogyan hatott a tőzsdére, a fogyasztásra, a gazdaság likviditására, az ingatlanpiacra vagy éppen a külföldi megítélésünkre.
Utolsó kommentek