Magyarországon az innováció nagyjából olyan, mint a futball. Múltja van, jelene nincs. Ami az Aranycsapat a futballban, azok a „marslakó” Nobel-díjasaink az innovációban, a feltalálók Albert Flórija meg mondjuk Rubik Ernő lehet ebben a párhuzamban. Egy kicsit ugyan igazságtalanok vagyunk, mert jelenleg több innovátorunk van, mint jó futballistánk, gondoljunk csak a Prezire, a LogMeinre vagy a Ustreamre, de általában a hazai kkv-szektor innovációs teljesítménye messze az Európai Unió-s átlag alatt van. Egy néhány hete megjelent interjú ennek az okait vizsgálja.

Azt például képtelen vagyok megérteni, hogy Magyarországon miért nincs szorosabb együttműködés az egyetemek és a vállalatok között, holott nyilvánvalóan mind a tudományos, mind a vállalati szféra rengeteget nyerhetne belőle.

Képzeljük csak el: van egy vállalati probléma, amely csak valamilyen innovatív megoldással orvosolható; miért ne szerveznénk köré egy féléves egyetemi vagy főiskolai kurzust? Így a vállalatok minimális befektetés árán olyan innovációk birtokába juthatnának, amelyek akár a piacvezetői pozíciójukat is biztosíthatják, az egyetemeket pedig tehermentesíteni lehetne, miközben a diákok olyan tapasztalati tudást szerezhetnének, amellyel jóval versenyképesebbé válnának a munkaerő-piacon. Persze, projektalapú együttműködések elvétve már most is vannak, de a hazai oktatási, vagy szélesebb perspektívából nézve, innovációs rendszerben nincsenek olyan ösztönzők, amelyek hosszú távon az ilyen együttműködések térnyerését szolgálnák.

Erről is szó van egy nemrég megjelent interjúban, amelyben Csepreghy Nándor boncolgatja a hazai innováció problémáit. Az Európai Unió-s források felhasználásának kommunikációjával megbízott helyettes államtitkár szerint Magyarország alacsony innovációs teljesítménye lényegében három dologgal magyarázható.

Ezek egyike nyilvánvalóan forráshiány, viszont ami érdekes, hogy Csepreghy nem arról beszél, hogy általában nincs pénz a kutatás-fejlesztésre, hanem hogy nem megfelelően használjuk fel a rendelkezésre álló forrásokat. Példaként a startupok támogatását célzó Európai Unió-s Jeremie-programra hivatkozik, amely szerinte „nem igazán tudja betölteni a rendeltetését”, „ugyanis azok a vállalkozások, amelyek életútjuk legelején, az úgynevezett seed vagy pre-seed fázisban járnak, vagyis akiknek a legnagyobb szükségük volna a támogatásra, éppen azok nem férnek hozzá a programban meghirdetett forrásokhoz”. Miközben a program egyes esetekben mesterségesen duzzaszt fel olyan vállalkozásokat, amelyek a tőkecsap elzárásával életképtelenekké válnak.

Az üzleti szféra és az egyetemek közötti kapcsolatok kezdetleges állapotáról már ejtettünk szót, emellett Csepreghy már csak a „versenyszellem” vagy a kiválóság, egyedülállóság igényének” hiányára mutat rá. Ezt valahogy úgy kell értenünk, hogy sok magyar vállalkozóban nem munkál az a vágy, hogy – mondjuk egy egyedi innovációs megoldás révén – kitűnjön a versenytársaik között. Erről nekem őszintén szólva fogalmam sincs, amiként annak igazságát sem tudom megítélni, hogy „történelmi okok miatt” a „magyar szervezeti kultúra sokkal inkább az egyenlősítő, átlagosító hozzáállást preferálja”; a gazdaságszociológusok, szociálpszichológusok hozzászólásait alább érdeklődéssel várjuk.

Az viszont kétségtelen tény, hogy Magyarországon a kis- és középvállalkozásoknak csupán 16,8 százaléka folytat innovációs tevékenységet, miközben az uniós átlag 38,4 százalék. És azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Magyarország „mérsékelten innovatív országként” csupán a 20. helyen áll az Európai Unió innovációs rangsorában, amivel csak olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Bulgária, Lettország vagy Románia. Az okok magától értetődően sokfélék, gazdaságiak és kulturálisak egyaránt vannak közöttük, és az is biztos, hogy az innovációhoz kapcsolódó intézményrendszer jelenlegi formájában tökéletesen alkalmatlan arra, hogy élő és dinamikus kapcsolatot teremtsen az innovációs megoldásokat létrehozó és az azokat használók között. Aztán az egyes okok súlyáról, netán történelmi okairól még sokáig lehetne vitatkozni.

Címkék: innováció startup kockázati tőke Jeremie program