Derült égből a villámcsapás. Vagy derült égből egy nagy rakás galambürülék. A Buda-Cash Brókerház és a négy regionális kisbank csődje meglepett mindenkit. Ugyan a nagyokosok már írogatnak „egyértelmű jelekről”, elkezdenek visszaemlékezni arra, hogy ők szűk körben már megmondták, hogy mi várható, de mégis, valójában soha nem jelezte senki, hogy ebben a konkrét brókercégben, vagy ezekben a bankokban ne lehetne bízni!

Pedig jelezhette volna például a mindenkori felügyelet. A röhejes politikai lózungokat gyorsan el kell felejteni, ha 15 éve csaltak és sikkasztottak ennél a cégnél, akkor volt ezalatt baloldali és jobboldali felügyelet, és azt is lehet remélni, hogy a felügyelés nem politikai oldalakhoz kötődő tevékenység. Ha valaki csal, sikkaszt, adatokat hamisít, ha 15 éven át be tudja csapni a felügyeleti szakembereket, akkor miképpen védekezhet az egyszeri ember, mit tehet a mezei kisbefektető? Az elmúlt egy évtizedben nem volt brókercsőd, senki ne vegye szemrehányásnak a következő gondolatokat, tényleg derült égből jött a cucc, de legalább érdemes a tanulságokat rögzíteni.

Ma már nagyon alacsonyak a hozamok! Ha bárkit azzal keresnek meg telefonon, hogy „ezzel most sokat lehet nyerni”, a „devizák pörgetésével két számjegyű hozamot lehet elérni”, „teljesen biztos a nyereség”, akkor az ilyen közvetítő nem tájékoztat kellően konzervatívan, állományt szeretne szerezni, mert azért kapja a jutalékát, de nem felelős ígéretekkel operál. Jobb elkerülni az ilyen vásári ügynököket!

Nem jó jel az sem, ha a bróker, vagy az üzletszerző ügynök szeret elegánsan túllépni a piac által évtizedek alatt kialakított kockázat-felmérési, vagy compliance-szabályokon. „Azt majd mi lepapírozzuk, kitöltjük, ne fáradjon, megvannak az adatai” – hallani a segítőkész munkatársaktól. Igen, kényelmesebb, de vajon nem okirat-hamisításról van szó? Ha valaki hagyja, hogy kényelemből a nevében járjon el egy bróker, azzal azt kockáztatja, hogy a bróker akkor is eljár majd a nevében, amikor azt nagyon nem szeretné.

Ha lehet, érdemes tájékozódni! Ez nem feltétlenül könnyű. Évtizedek óta ugyanazok a brókercégek dolgoznak a piacon. Miért lenne a top 5 brókercég között rendre felbukkanó Buda-Cash kockázatosabb, mint a másik négy? De azért nem árt kérdezősködni. Fontos döntés a befektetési szolgáltató kiválasztása. Hátha hall valamit az ember, ha már egy kicsit zörög a haraszt, legalább az esélye megvan, hogy elgondolkodjon.

Alapvető óvintézkedés, hogy a kisbefektető ossza meg a betéteit, a befektetéseit a különböző piaci szereplők között, legalább olyan mértékben, hogy vonatkozzon rá a betétes- és a befektetővédelem. Ha bankot választ egy magánszemély, akkor 100 ezer eurónál többet ne tartson egy intézménynél! Ha brókercéget, akkor 20 ezer euró ez az óvatossági határ. Aki teheti, figyeljen erre a limitre, aki meg nem teheti, mert annyi pénze van, hogy nem tudja így szétaprózni a befektetéseit, az egyfelől boldog ember, másfelől nagyobb kockázatot fut. De akinek nagyon nincs, vagy akinek nagyon van, annak úgyis örök probléma a pénz.

Az embernek a szíve szakad meg a szegény vidéki önkormányzatokért, vagy a vidéki vállalkozókért, akik óriásit buktak azért, mert bíztak egy brókercégben, vagy hagyományaikat követve, bíztak a kis regionális bankjukban (az egykori takarékszövetkezetükben). De 2015-ben Magyarországon egész egyszerűen nem lehet nem számolni a bankcsőd fogalmával. Soltvadkert, Körmend, Orgovány, Széchenyi, Tisza, Alba – hosszan sorolható a halállista. Aki ezek után egy város, egy cég, egy magánszemély jelentős vagyonát felteszi egy picike bankba vetett korlátlan bizalmára, az nagyon nagyot hibázott. Fordulhat mérgesen az államhoz, kártalanítást követelve, de őszinte óráiban be kellene látnia, nem volt jó gazda.

És végül bármennyire is szomorú, érdemes megemlíteni, hogy az egyik legfontosabb biztonsági elem ma a pénzpiacokon a nagy nemzetközi háttér. Ez persze nem vág egybe a kormányzat elképzeléseivel. Ők egyre hazaibb bankrendszert álmodnak. Mégis, annyira látványosan nagy a különbség, hogy azt zongorázni lehet.

Szétlopták a Buda-Casht és a négy kis regionális bankot? Sajnos, úgy tűnik: szétlopták. Be fogják rakni majd a tulajdonosok a hiányzó pénzt? Dehogy fogják.

Szétlopták a nagy magyar külföldi hátterű bankokat, a CIB-et, és az MKB-t? Szétlopták. Betették a tulajdonosok a hiányzó pénzt? Naná. Emlékeznek még a belga KBC hazai bankját érintő eddigi legnagyobb tőkepiaci botrányra, a szintén brókerügyként elhíresült Kulcsár-ügyre? Csődbe vitte ez a bankot? Nem. Az összes neves külföldi ház mindig helytállt eddig a károkért.

Lehet helye a piacon a rugalmasabb, a kicsit olcsóbb hazai magánszereplőknek, remek szakemberek dolgozhatnak ezeknél a cégeknél. Ám, nem lehet eléggé megbecsülni a tőkeerőt, a reputáció fontosságát és az évtizedes nemzetközi szakmai tapasztalatokat. Erről is szól a Buda-Cash botrány. 

Címkék: bankcsőd Buda-Cash DBR