Egy évvel meghosszabbította a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa a Növekedési Hitelprogramot, vagy ahogy sokan ismerik, az NHP-t. A bejelentés alapján tehát 2015 végéig igényelhető a kis- és középvállalkozásokat megcélzó hitel, amelyet a jegybank ingyen kínál a kereskedelmi bankoknak, hogy azok 2,5 százalékos kamattal adhassák tovább a vállalkozásoknak.

Jó ez nekünk? A pozitív értelmezés szerint a jegybank segítségével a magyar vállalkozások olcsó forráshoz jutnak, a gazdaság ezáltal jobban növekszik, mint tenné azt NHP nélkül. Márpedig a magyar KKV-hitelek piacának szekerére érdemes még egy jó nagy lapát szénát feldobni, hiszen óriási iránta az érdeklődés, a program pedig sikeres.

Csakhogy mindig van kontra érvrendszer is, miért éppen a növekedési hitel esetében ne lenne huhogás? A negatív vélemények szerint ugyanis a hosszabbítás azt mutatja, hogy a magyar vállalkozások piaci alapon továbbra sem hitelképesek, ezért állami segítség kell, ami viszont adófizetői pénzbe fáj. A hitel úgyis majd az ügyeskedőket gazdagítja, nem az arra valóban rászorulókat. Amúgy is a program annyira döcögött, hogy muszáj volt kitolni még egy évvel, mert még az olcsó hitel sem találta meg a beruházási ötleteket.

Az igazság alighanem a két láttatás között van valahol. A bankok és a kis- és középvállalkozások piaci egymásra találása valóban várat még magára. Ameddig azonban a piac nem indul be magától, addig segíteni kell, ha másból nem, hát adóforintokból. Ma már a hitelpiac ötöde ilyen hitel. A közgazdászok a jegybanki sikerpropaganda alapján ugyan néha megkérdezik, hogy sikernek számít-e az, ha kiteszünk az utcára egy tálca süteményt, és azt elkapkodják? Örüljünk-e, ha valamit ingyen elvisznek? A süteményes példa azért sántít, hiszen az NHP hitel nincs ingyen, és vissza is kell fizetni azt (kinek kell olyan krémes, amelyet hiánytalanul vissza kell adni a cukrásznak), másrészt a 2,5 százalékos kamat is kamat. Ha valóban ingyen lenne az NHP, akkor érvényes lehetne a közmondás, hogy ahol ingyen osztogatnak valamit, oda nagy zsákkal kell menni. Akkor persze nem kéne az NHP-t rekordösszegű reklámkampánnyal népszerűsíteni úgy, ahogy az az MNB most teszi.

Ha a két szélsőséges értelmezés között valaki az arany középutat, a remélhetőleg objektív megítélést keresi, akkor az NHP mélyebb elemzése megmutatja, hogy haszna is van és kára is bőven. A magyar gazdaság szempontjából például pozitívum, hogy segít az uniós források lehívásában. Ha egy cégnek lenne lehetősége részt venni egy számára előnyös uniós programban, de nehéz az önerőt felmutatnia, akkor az NHP ehhez nagyon hasznos segítség. (Zárójelben megjegyezhető, hogy azt minden gazdasági aktor csak remélheti, hogy az unió szükségességéről egyre vadabbakat nyilatkozó politikusok azért legalább azt kivárják szájkaratéjük közben, amíg ennyi pénzt kapunk az uniótól).

Miért döcög akkor mégis ez az egész? Az NHP elején a vállalkozások már egyrészt igyekeztek a rosszabb hiteleiket kiváltani NHP-val, másrészt a megfelelően előkészített beruházási elképzeléseikhez is gyorsan felvettek hitelt. A jelenleg 1000 milliárd forintos, de akár további 1000 milliárd forinttal megemelhető keretösszeghez sajnos már nem feltétlenül maradt elég jó projekt és a hitelek felhasználhatósága is csökkent.

A bankok helyzete is érdekes. Ők azért annyira nem örülnek a programnak, mert melyik kisvállalat fog piaci hitelt felvenni, ha ezermilliárdokban osztják az akciósat. Ez rontja az üzletet, hiszen a 2,5 százalékos maximált marzzsal odaadott hitelekről tudni kell, hogy az banki szempontból erősen kockázatos, mert ebből kell fedezni minden bedőlő hitel kárát is. Márpedig a KKV-szektorban 40 hitelből egy azért be szokott dőlni, körülbelül erről szól a 2,5 százalékos marzs számtana. A bankok azért mégis nyújtják a hitelt, mert az NHP mellett mindenféle szolgáltatást is eladnak a hitelezett vállalkozásoknak, folyószámlát, devizaváltást, tranzakciókat. Vagyis nem is annyira a hitel a fontos, de az ügyfél egésze igen.

Az MNB szerepe ebben az egészben összességében mindenképpen pozitív. A 2008 óta uralkodó hitelválság után sajnos azok a magyar vállalkozások is idegenkednek a hiteltől, amelyeknek amúgy óhatatlanul szükséges lenne a működésükhöz az idegen finanszírozás, rajtuk segít a kiszámítható forrás. Abban is pozitív az MNB szerepe, hogy képes volt tanulni, rengeteget csiszolt már a programon és olyan elemeket hozott be, amelyek segítették az NHP felhasználhatóságát. Immár faktoring-finanszírozást is segít a program, bár itt a matek nehezen sűríthető be a 2,5 százalékba. Szintén nagyon jó újítás volt, hogy a forgóeszközhitelek maximális futamideje 3 évre bővült, vagyis hosszabb távon lehet az NHP-val tervezni. További pozitívum, hogy bár biztosan nem ez volt a program alapvető célja, de segít az NHP a bedöglött ingatlanpiacon is. Annak mindenki csak örülhet, ha a sok beragadt hotel- és kereskedelmi ingatlan új gazdát talál (vagy akár annak is örülhet, ha a régi gazda ügyeskedhet ki új hitelt).

A pozitív fejleményekre már csak azért is szükség van, mert a KKV oldaláról, az NHP-val azért nehézségek is járnak. A sima banki hitelezésnél megkívánt jelentések helyett részletesebb monitoring kell a cégektől. Nagyon nagy kockázat ezek elmulasztása és rengeteg az ellenőrzés. Sajnos a program nem is ér el mindenkit. A szabályok miatt a magyar gazdaság legígéretesebb, legdinamikusabb szegmense, a startupok, a növekedési cégek nem tudnak élni a hitel lehetőségével, az igazán jó, érett exportra is alkalmas cégek pedig nem az NHP-ban, hanem például az Exim hasonló kamatozású, de euróalapú termékeiben találják meg a megoldást.

Akit érdekel, az vegyen fel nyugodtan NHP-t, de azért a szabályokat érdemes betartani. Nem lehet például lakóingatlanra, személygépkocsira fordítani a hitelt, vagy nem lehet belőle közvetlen családtagoktól szolgáltatást rendelni, aki ugyanis ilyen trükkökkel megbukik, az nagyon megégetheti magát. Beruházásra, uniós előfinanszírozásra, forgóeszköz-finanszírozásra azonban kiváló eszköz.

A pozitívumoknak pedig örülni kell!

Címkék: hitel vállalkozás Növekedési Hitelprogram NHP