Évek óta, nap mint nap hallhatjuk a bankok elleni vádakat. Ezek jelentős része álszent, szakmaiatlan, szubjektív értékítéleten alapul, és nem az a céljuk hogy az ügyfelek pénzét megvédjék, hanem inkább az, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőlük. Eközben akadnak olyan valós banki praktikák, amikről nagyon kevés szó esik, vélhetőleg azért, mert kevesen értenek a dologhoz. Ezek közül szemezgetünk ebben a posztban.
A devizahitelezés kapcsán az elmúlt években rengeteg rosszat hallhattunk a bankokról, a pénzügyi szolgáltatókról. Sokan tették őket felelőssé a rossz tájékoztatásért, az árfolyam-változások miatt megnövekedett törlesztő-részletekért. A pénzügyileg tájékozatlanabb emberek számára az is hitelesnek tűnő vád volt, hogy a kölcsönök mögött nem volt svájci frank, illetve a bankok nyertek a devizaárfolyamok elmozdulásán. Szintén a hozzáértés hiányát jelezte leginkább, amikor egy-egy szakember arról beszélt, hogy a lejárati különbözőség volt a bankok bűne, vagyis az, hogy a bankok rövid forrásokból hiteleztek hosszú távra. Ez valójában nem hiba, hanem ez a bankok alapvető feladata, vagyis az emberek rövid távra mondanak le a pénzükről, pár hónapra, egy-két évre helyeznek el betétet, míg a lakosságnak és a vállalatoknak hosszabb távra, akár 10-15 évre van szüksége a kölcsönre. A futamidők közötti különbséget pedig a bankok hidalják át.
Természetesen sok minden valóban felróható a bankoknak a devizahitelezéssel kapcsolatban, például az árfolyamrés, vagy az extra költségek, az indokolatlan egyoldalú szerződés-módosítások, de most nem erről van szó. Az ügyfelek ritkábban tudják, hogy hol mindenhol érhető tetten megkérdőjelezhető, vagy olykor valóban etikátlan banki gyakorlat, pedig ebből is van bőven példa, most ilyeneket szeretnénk bemutatni.
1. A hűséges ügyfelek hátrányos megkülönböztetése
A bankok - hasonlóan a kábeltévé társaságokhoz és a mobilszolgáltatókhoz - előszeretettel akcióznak, hogy új ügyfeleket szerezzenek. Eközben a legrégebbi, leghűségesebb ügyfeleket nagyon megfejik. Ha valaki megnézi az egy évtizede megkötött lakossági folyószámlája díjtételeit, biztosan sokkal, de sokkal rosszabb paramétereket talál, mintha bankot váltana. Ugyanez igaz a betéti kamatokra is: ha régi ügyfél vagy, keveset kapsz, ha új, akkor csábítóan jó ajánlatot.
2. A lustaság ára
Hasonlóképpen nagyon rosszul járnak az ügyfelek, ha nem szívesen mennek el a bankfiókba, vagy ha nem követik pontosan lekötött pénzeik lejáratait. A fél bankszektor abból él, hogy a figyelmetlen ügyfelek bent hagyják a már lejárt betéteket a bankokban, vagy túl sok pénzt legeltetnek folyószámláikon, ennek köszönhetően nulla százalékos kamattal jutnak olcsó forráshoz a bankok. Csakhogy, ami a banknak olcsó forrás, az az ügyfeleknek elmaradt kamatbevétel. Nyilvánvaló, hogy ez nem róható fel a banknak, hiszen egy felnőtt ember figyeljen oda a határidőkre, ugyanakkor olyan esetben, mikor figyelmeztetés nélkül megy tovább egy szerződés, vagy elmarad a lejáratról szóló az értesítő, akkor ott már „ludas” a pénzintézet is.
3. A késések agyonbüntetése
Ezt leginkább a hitelkártyák elképesztő díjterhelésein keresztül érthetjük meg. Sokan azt gondolják, hogy a hitelkártya nem üzlet a bankoknak, hiszen az ügyfelek "ingyen" használják a pénzt. Aki fegyelmezetten használja a kártyát, és mindig időben feltölti a keretet, az valóban csak a kártyadíjat fizeti meg. Ám a tájékozatlan, fegyelmezetlen, vagy a kényszerhelyzetbe kerülő ügyfél fizet mint a katonatiszt. Ha ugyanis készpénzfelvételre használja a kártyát, vagy pontatlan a törlesztéssel, akkor nagyon szigorú büntetésben részesül. A készpénzfelvétel vagy tiltott, vagy rettentő drága, és a feltöltés csúszása is súlyos következményekkel jár. Ha a kamatmentes időszak után akár csak két nappal törleszt valaki, akkor is a teljes időszakra számolják fel a bankok a kamatot, ha pedig csak részlegesen tölt fel, akkor is a teljes összegre jár a büntetés.
Ha például 60 ezer forintot költöttünk, és ezt fel is töltenénk, de az adott hónapban a kártyával kapcsolatban 2 ezer forint banki díj is felmerült, akkor a bank majd úgy érzékeli, hogy csak 58 ezer forintot törlesztettünk, ezért nyöghetjük a büntetőkamatot.
4. Hibrid termékek
Korábban jellemző trükkje volt a pénzügyi közvetítőknek, hogy a legalacsonyabb teherrel járó hitelt kereső ügyfeleknek unit linked befektetési terméket is ajánlottak a kölcsön mellé. Ez azonban egy nagyon kártékony hibrid, de a bankok is használnak hasonló, bár talán kevésbé veszélyes termékkombinációkat.
A lekötött bankbetét és a befektetési alapok kombinációja esetén ugyan értelmes termékeket kapunk, és a betét valóban nagyon kedvező, de két különböző termék olyan összekapcsolásáról van szó, amelyben a mézesmadzagnak szánt akciós kamat csak pár hónapra szól, míg az azonos összegben lekötendő befektetési jegy 3-3,5 éves időtávra! Ésszerű döntés lehet a befektetési jegy, de csak ha valóban a terméket szeretnénk és nem az akciós betétnek dőlünk be.
5. Dupla díjterhelés
Sokszor buktak már le azzal is a bankok, hogy dupla díjterhelést alkalmaznak. Odaadnak egy nyugdíjpénztári vagyonkezelői szolgáltatást, de abban eladnak egy befektetési alapot is a banktól, annak is van vagyonkezelési díja, ennek is van alapkezelési díja. Hasonló lehet a válogatott alapok díjterhelése. A bank összeválogat a saját alapjaiból egy portfóliót, és pénzt kér az egyes alapokban is az alapkezelésért, de a portfólió összeválogatásáért is.
6. Etikátlan árfolyam
Végül egy különösen etikátlan trükk a devizaárfolyamok manipulálása, amelyet minden bank tagad természetesen. Arról szól a trükk, hogy egy-egy bank treasury-je előre látja, hogy milyen lejáratai lesznek az ügyfeleknek. Ez a trükk nem a lakosságot, hanem a nagyvállalatokat érinti, de éppen ezért nagyon fifikás. Ha egy vállalati ügyfél a forintszámlájáról fizet ki euróban egy szállítót, akkor forintot ad el a banknak és eurót vesz tőle. Előző nap beadja a megbízást. A trükk az, hogy másnap a bank a valamennyi ügyfélre érvényes árfolyamot ott rögzítheti, ahol a bank szempontjából az kedvező. Ha aznap a pénzintézet az ügyfeleknek több eurót ad el, mint amennyit vett tőlük, vagyis nettó euróeladó, akkor inkább drága az euró, ha fordítva, akkor olcsó az euró. Persze mindig akad olyan ügyfél, aki ezzel jól jár, ám a többséget kicsit átverik. Persze ez csak egy szűk sáv, de 302,8 és 302,4 is lehet az euró a banknál, ez már egyedi beállítás, sok kicsi pedig sokra megy. Persze a profi vállalati pénzügyesek nem is így dolgoznak, ők mindig több banktól kérnek egyedi ajánlatot.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek