Kézilabdameccseken szurkolnak így a hozzáértő rajongók, tudják ugyanis, hogy ebben a sportágban a meccseket leginkább jó védekezéssel lehet megnyerni. A 312-314 forintos eurónál nem árt még egyszer hangsúlyozni azt, amit pár poszttal ezelőtt megtettünk, a Magyar Nemzeti Banknak és a kormányzatnak fel kéne ismernie, hogy némi konzervativizmussal érdemes lenne védelmeznie a forintot.

Értjük persze, hogy nemzetközi hatások miatt gyengült elsősorban a forint, de azért akkor, amikor a forint minden más fejlődő piaci devizánál gyorsabban gyengült, mégsem lehet csak Törökországra, Ukrajnára és a gaz forintellenes spekulánsokra mutogatni. A piac nekiesett a magyar forintnak, mert Matolcsy György, az MNB elnöke feszíti a húrt, még mindig a kamatcsökkentések folytathatóságáról beszélt. Akkor is, amikor Törökország már csúfosan belebukott a makacskodásába. Éljen, éljen minden büszke magyar legény, de nemzetgazdaságilag nagyon rossz dolog, ha feleslegesen hadakozunk a világ pénzpiacaival.

A feltörekvő devizák egy éven belül kétszer kerültek veszélybe, tavaly májusban az indiai, indonéz, török devizák sínylették meg a támadást, a forint akkor kimaradt, mert Magyarország makrogazdaságilag stabil volt, hiánya alacsony, kereskedelmi többlete jelentős. Ugyanez a helyzet most is, de idén januárban már a forint is bajba került, sőt ő vezette a leértékelődési versenyfutást. Mi változott a két időpont között? Semmi, csak a magyar kamat sokkal alacsonyabb lett.

Lassan mondom, hogy mindenki megértse: A gyenge forint nem érdeke Magyarországnak.

Lehet parciális érdeke ugyan egyes exportőröknek és valóban van versenyképesség-javító hatása is, de ha a kormányzat elhiszi, hogy ez össznemzeti érdek, akkor nagyon téved. Lássuk csak miért is!

A forint gyengülése nem jó Magyarországnak, nem jó a magyar népnek, de nem jó a magyar gazdaságnak sem. Még akkor sem, ha vannak valóban kedvező hatások, kezdjük röviden ezekkel az elemzésünket. Ha a forint gyengébb, akkor az segíti a magyar exportot, legalábbis akkor, ha a Magyarországon termelő vállalatok úgy élik meg a forint gyengülését, hogy működésük zavartalan marad, termékeikért azonban több forintot kapnak. Mindez soha sem ilyen egyszerű képlet, elég, ha arra gondolunk, hogy a magyar export-termelésnek importalapja is van, vagyis a matek nem teljesen tiszta. Az importalapanyag, a nyersanyag, a beruházás drágul, ez sem elfelejtendő, de azért a nemzetgazdasági szempontból leglényegesebb hatás mégsem ez, hanem a bizalom és az adósság-finanszírozás.

A forint nem tud úgy gyengülni, hogy minden más nyugalomban marad. Ha gyengül a magyar fizetőeszköz, akkor általában emelkedik a magyar CDS-felár és emelkednek a magyar államkötvények kamatai is. Ha ez a három, vagyis az árfolyam, a kamat és a felár egyszerre változik, akkor a külföldiek aligha néznek nyugodtan a magyarországi portfóliójukra, vagyis a hatás csak erősödik. Ha pedig több külföldi befektető menekülni próbál Magyarországról, a szűk ajtón nehéz egyszerre távozni, az ő eladásaik csak fokozzák a bajt, ördögi spirál indul be.

Nem elhanyagolható hatásról van szó. Magyarországon a GDP majdnem 80 százaléka az államadósság, ennek majdnem a fele deviza, de az is fontos, hogy a forintadósságunk fele is külföldiek kezében van, akik devizában számolnak, euróban gondolkodnak. Nem túlzás úgy számolni, hogy a teljes magyar GDP 57 százalékával tartozunk a külföld felé. Folytassuk a gondolatot! A magyar bankok zöme is külföldi, és az általuk kihelyezett hitelek egy része az anyabanktól származik. Még ha ez a kitettség csökkent is, azért jelentősége ma is nagy.

Nézzünk egy egyszerű példát! Adott egy külföldi, akinek van 300 millió forintnyi magyar államkötvénye. Ha egy euró 300 forintot ér, akkor emberünknek van egymillió euró követelése, amit a remek adós magyar állam bizonyára meg is fog adni. Ha 313 forintot ér egy euró, akkor a 300 millió forint követelés már csak 958 ezer eurós pozíciónak felel meg.

Ha a külföldiek pozíciója minden szinten romlik, mert a forint kevesebbet ér euróban vagy dollárban, vagy, ha csökken a hosszú távú bizalom, akkor beindulhat a tőkekimenekítés. A magyar tőzsdén is kevesebbet érnek a külföldiek papírjai. A tulajdonosok ott is zömében külföldiek, csalódottak lehetnek, kiszállhatnak. Ez is krachveszély, hiszen már nincsen ott a 3000 milliárd forintos nyugdíjvagyon, nincsen belföldi stabilizátor.

Mindezek mellett tovább nehezül a devizahitelesek, amúgy sem könnyű élete, miközben az államnak is több lesz forintban is a devizaadóssága, több a törlesztője. Igaz, jó esetben nőnek az adóbevételei, mert többet exportálnak a magyar cégek. Az MNB devizatartaléka is felértékelődik, de ismételjük meg még egyszer: adófizetői szemmel nem jó a gyenge forint.

Tudatosan semmiképpen se gyengítsük hát, mert ez olyan, mint a gát. Lehet próbálkozni azzal, hogy egy kicsit leeresztjük a Dunát, pár homokzsákot kiemelünk a gátból, de könnyen jön az áradás, és amikor hömpölyög a víz, már sokkal nehezebb lesz visszatoldozni a gátat.

Címkék: adósság forint deviza