Orbán Viktor kormányfő maga állította több ízben, hogy ne az alapján ítéljük meg őt és csapatát, amiket mond, hanem ahogy cselekszik. Úgy fest, hogy elkövették azt a hibát, hogy elhitték saját üzeneteiket, és aszerint cselekedtek: gazdasági növekedést szajkóztak – és arra is rendezkedtek be. Ez nem hiba, ez bűn. Persze idén volt aszály és a külső piacok is szenvednek, ami indokolhat a tavalyinál jóval rosszabb harmadik negyedévet, csakhogy a GDP adat az előző negyedévit is alulmúlta, tehát megyünk lefelé. Érdemes lenne végre szembenézni ezzel a ténnyel.
Mielőtt rátérnénk a mondanivalónkra, először is hadd védjük meg Matolcsy Györgyöt: az a kritika nem jogos, miszerint még tavaly is növekedést vártak idénre, és közben meg tessék, itt a nagy mínusz. Egy pénzügy (illetve gazdasági) miniszter sehol a világon nem fogja a valóságot közzétenni, legrosszabb esetben is csak egy stagnálással számol nyilvánosan, ha pedig összeomlás jön, akkor pár százalékot mer bevallani. Ahogy az orvos sem vallja be a páciensnek, hogy a lumbálpunkció iszonyú kín, és az edző is bizakodva küldi ki a csapatát a Barcelona ellen. A vállalatvezetők is egészen a karácsonyi pulykapénz osztás előtti percig optimizmust és progressziót képviselnek, hiszen bárminemű negatív előrejelzés csak ronthat a helyzeten, amolyan önbeteljesítő mechanizmusként épül be a várakozásokba, és tovább erősíti a lefelé mutató tendenciát. Lehet ezt őszintén és hitelesen képviselni, olyan meggyőződéssel, ami elhiteti a piacokkal, hogy minden valószínűség szerint tisztában van a komor realitásokkal az illetékes, de a tőle telhetőt megteszi, hogy jobban alakuljanak a dolgok. Ennek az eszköztárnak része egyfajta motivációs jellegű bizakodás, némely adatokkal alátámasztva.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek