– avagy a 329 milliárd forintos kérő hoppon marad

Az idei év egyik legnagyobb pénzügyi vicce nagy vihart kavart a médiában, majd szép lassan marginalizálódott. A Hiteltársulás képződménye több szempontból is nonszensz, a normál körülmények között kiérdemelt harsány kacagás és tapsvihar vélhetően csupán azért maradt el, mert napjaink egyik legszomorúbb problémáját érinti a kezdeményezés. Az állami segítséget is váró és tőzsdére is igyekvő Hiteltársulásnál éppen 329 milliárd forintnyi hitelt kereső 27 ezer embernek kellene egyre gyorsabban szembenézni a realitásokkal, de leginkább talán a kezdeményezés élére állóknak kellene elnézést kérnie…

A Hiteltársulás vezetői november 22-én találkoztak Matolcsy György gazdasági miniszterrel. A találkozón a társulás egy webbank létrehozását vetette fel. A konzultáció a felek között állítólag tovább folyik.

Mi a gond a Hiteltársulással?

Rendkívüli körülmények között az emberek hajlamosak arra, hogy félredobjanak évezredes alapigazságokat. A jelenlegi hitelválságban is ez a tényező eredményezheti, hogy a Hiteltársulás olyan elvek mentén kíván létrejönni, mely nem működőképes.

A hitelválságnak egyenes következménye, hogy nincs olcsó forrás a pénzpiacokon. Ha egy bankot valaki létre akar hozni, akkor ahhoz nem csak a 2 milliárd forintos minimális alaptőke szükséges, hanem 329 milliárd Ft kihelyezni szánt hitel esetén még 327 milliárd Ft addicionális forrás. Tekintettel arra, hogy a tömörülés a nettó hitelfelvevői pozícióban (több hitel, mint megtakarítás) lévő embereket tömöríti, a tagok bankbetétjeiből jó esetben a szükséges forrás 10-20% teremthető elő. Már csak 270 milliárd Ft hiányzik…

Honnan teremthető ez elő?

1. Az államtól: kemény dió, az összeg megegyezik a jövő évi költségvetés szinte teljes tartalékával, a kormány folyamatosan versenyt fut a romló gazdasági körülményekkel és kitartóan küzd a kiadási oldal csökkentésén
2. A piacról: még keményebb dió (talán már mandula), évtizedes múlttal rendelkező bankok küzdenek azért, hogy lényegesen kedvezőbb adottságok mellett forrást tudjanak bevonni a piacról.
3. A tőzsdéről: a legkeményebb (gyémánt) dió, Európában számos bankba invesztálhatnak a  befektetők a könyv szerinti értékük alatt. Mondjuk annak 70%-án, vagy akár felén. Emellett milyen alternatívát jelent egy olyan bank, aminek nincs múltja (jelene?, jövője?), és stratégiája egy erkölcsi kezdeményezésre alapul.  Azért ezt sem kell félreérteni; bár divatos dolog utálni a befektetőket napjainkban, de azért ha tőkét szeretnénk tőlük, akkor érdemes megérteni a logikájukat.

A Hiteltársulás a jelenlegi formájában egy olyan kezdeményezés, melynek tagjai hitelt kérnek és nem, vagy csak marginális mértékben adnak. A lufi ugyanakkor nagyra fújódott: a tervezett bank mérlegfőösszege alapján Magyarország 12.-13. legnagyobb bankja lenne… Fontos lenne szembesülnie a tagoknak, hogy ez a koncepció nem működik és egy életképtelen formációban ne reménykedjenek. A rossz helyzetben lévő adósok problémáit csupán súlyosbíthatja a kapaszkodás egy virtuális megoldásba. Szerintünk legtisztességesebben úgy lehetne lezárni az ügyet, ha a kezdeményezés ötletgazdái nyilvánosan bocsánatot kérnek.

Címkék: hitelválság Hiteltársulás